A horvátországi Rovinjban töltött nemzetközi tanári továbbképzés, amely a mesterséges intelligencia (MI) oktatásban való alkalmazására fókuszált, ( ’Integrating AI in and out of classroom’  elnevezésű kurzus)  pontosan az a szakmai kihívás volt, amire tudatosan vágytam. Hunter közvetlen, humoros, mégis rendkívül informatív stílusa segített abban, hogy a tempó lendületes maradjon, anélkül, hogy leterheltnek éreztem volna magam. A megszerzett tudást már most beépítettem a mindennapi tanítási gyakorlatomba, és biztos vagyok benne, hogy hosszú távon is profitálni fognak belőle a diákjaim.

Bár már régóta aktívan használok különféle MI-eszközöket, legyen szó órák tervezéséről, feladatlapok készítéséről vagy tananyagok vizuális megjelenítésről és játékosításáról, éreztem, hogy szükségem van egy olyan képzésre, amely rendszerezi eddigi tudásomat, és mélyebb, pedagógiai szempontból is megalapozott ismeretekkel gazdagít. Nem az újdonság varázsát kerestem, hanem azt a választ, hogyan tudnám még hatékonyabban, még élményszerűbben beépíteni az MI-t a tanításba. A kurzuson nem csupán új MI-eszközökkel (mint például a Colossyan vagy az ESLbro) ismerkedtem meg, hanem sokkal mélyebb módszertani rálátást is kaptam arra, hogyan lehet ezeket tudatosan és valós pedagógiai céllal alkalmazni. 

A képzés különlegességét adta, hogy az angol nyelven zajlott, így olasz, osztrák, és spanyol kollégákkal osztottuk meg egymással a bevált gyakorlati példáinkat, és közösen gondolkodtunk a jövő oktatási lehetőségein, ki-ki a saját területén felhasználva a bemutatott több mint 30 féle eszközt.

A hét a csúcspontját a pénteki projektbemutatók jelentették, ahol mindenki bemutatta a kurzus során tanult MI-eszközök segítségével elkészített saját anyagát. Készült többek között interaktív prezentáció, innovatív tanórai feladatlap és kreatív, játékosított kvíz is.

Összeségben a tanfolyam nemcsak inspirált, hanem rendszerezett is. Megerősített abban, hogy jó úton járok, de mindig van hova fejlődni – főleg, ha az AI ilyen ütemben fejlődik.