November elején lehetőségem volt részt venni a "Supporting Diversity with Intercultural Education" elnevezésű Erasmus+ kurzuson Isztambulban, ahol olasz, lengyel, horvát és baszk kollégákkal jártuk körbe egy héten keresztül a sokszínűség témáját. A tanfolyam keretében szó esett arról, milyen sokféleképpen lehetünk sokfélék, és hogy egy osztálytermi környezetben hogy tudjuk tanárként a legtöbbet kihozni a különbözőségeinkből, valamint hogy tudjuk levetkőzni az akaratlanul is magunkkal hozott sztereotípiáinkat. Szaktanárként és osztályfőnökként is fontosnak tartom, hogy a tanulócsoportokban minden diák úgy érezze, hogy biztonságban van, és megélheti a saját különbözőségét, így az erről folyó diskurzust nagyon élveztem.

Interaktív, a kurzus résztvevőit sokféleképpen bevonó gyakorlatokon keresztül tapasztaltuk meg, milyen érzés bizonyos szempontok szerint kívülállónak lenni, és hogy tanárként milyen eszközeink vannak arra, hogy elősegítsük a diákokban a pozitív attitűdöket és érdeklődő hozzáállást egymás sokszínűségéhez. A tanult technikák között akadt számomra több újdonság is (Deep Democracy, Comprehensive Development Classroom, Implicit Association Test), amelyeket igyekszem majd élesben is kipróbálni az osztályfőnöki óráinkon, remélve, hogy ezek segítségével sikerülhet hosszú távon a sokféleségünkből erőt kovácsolni.

A kurzus legnagyobb hozadéka számomra az volt, hogy a résztvevő kollégák által számos érdekes és jó gyakorlatról hallhattam (hogyan vonnak be élményalapú szakkörökbe sérült diákokat egy lengyel intézményben, hogyan viszonyulnak a bevándorlókhoz egy állami olasz iskolában az ország legnagyobb számú kínai kisebbséggel rendelkező városában, vagy hogy milyen kihívásokkal szembesül egy horvát iskolapszichológus egy szakképző intézményben), amelyek mind megerősítettek abban, hogy a saját mindennapi munkám során is érdemes több hangsúlyt fektetni az inkluzivitásra.