2025. augusztus 3-9. között egy igen tartalmas hetet tölthettem egy csodálatos környezetben, Rovinjban - rendkívül nyitott és támogató közösségben -, ahonnan rengeteg tudással és tapasztalattal tértem haza az Erasmus+ program „I, the Successful Teacher – Building and Sustaining a Strong Teacher Identity” című kurzusról.

Pályakezdőként a tudatosság, a figyelem és a motiváció fontos szerepet játszik a mindennapjaimban és úgy vélem a munkámban is éppoly nagy figyelmet kell nekik szentelnünk. Nagy várakozással készültem a kurzusra, hogy mindezekről új ismereteket szerezzek, és asszertív szemlélettel gazdagodjak. A Horvátországban eltöltött egy héten át a pozitív pszichológia, a GROW-modell és a különféle intelligenciaelméletek mellett olyanokról tanulhattam és szerezhettem gyakorlatot, mint az empátia, határok kijelölése, az ambíció és a csapatmunka. Mindezek hozzásegítettek ahhoz, hogy közelebb kerüljek tanári identitásomhoz, és tudatosan fejleszthessem azt. A kurzustársaimmal családias közegben töltöttük el a délelőttöket, így az együtt töltött idő és tapasztalatcsere rendkívül közvetlen volt. Megismertük egymást, jó gyakorlatokat osztottunk meg és felismertük önmagunkat, mint embert és tanárt. A kurzus befejeztével visszagondoltam az eltelt hétre és azt kaptam, amit vártam. Fejlődtem, tudatosabb lettem önmagammal szemben és empatikusabb a világra. A különféle gyakorlatok fejlesztették a kreatív gondolkodásomat és kommunikációmat, mi több, megtanulhattam, hogy határok igenis szükséges elemei a munkámnak, de azokat én szabom meg, mint ahogyan önmagam legnagyobb kritikusa is én magam vagyok. Ez a felismerés pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy hiteles, öntudatos pedagógus legyek.

A kurzuson mindenki ismerte a magyar nyelvet. A csoporttársak az ország különféle részeiről és Szerbiából érkeztek, de tapasztalataink eltértek, amit az előnyünkre fordítottunk. A tudásmegosztás angol nyelven történt, hogy még inkább épülhessen tanári identitásunk és együttműködési készségünk. Úgy gondolom, megérte angolul végezni a kurzust, mert hiába nyelvtanár valaki, mindig lehet fejleszteni a nyelvi kompetenciát és mennyire igaz is lett ez. Ráébredtem, hogy pontosan kifejezni azt, amit érzünk rendkívül nehéz feladat, és tanárként ezzel tisztában kell lennünk, de közös erővel ezt is sikerült áthidalnunk és igen tartalmas beszélgetésekben lehetett részem.

A délutáni foglalkozás befejeztével a környék kulturális és természeti látnivalóit igyekeztünk felfedezni. A fakultatív programok közül delfintúrán vettem részt, ahol nemcsak az emlékezetes naplementét és a delfineket csodálhattuk meg, hanem a horvát gasztronómia egy kis szeletével is megismerkedhettünk, miközben nemzetközi kapcsolatainkat építettük. Emellett egyénileg látogattunk el Pulába, hogy felfedezzük óvárosát és megkeressük az elrejtett Kolodko-szobrot. Az estéket a város felfedezésére szántuk és nem nagy meglepetésemre itt-ott ismerős arcokba botlottam, ami lehetőséget nyújtott a nemzetközi kapcsolatok építésére.

Hálás vagyok azért, hogy ilyen mértékű tapasztalattal és élményekkel térhettem haza. Ha röviden összefoglalhatnám a hetem, azt mondanám: inspiráló. Ezt az inspirációt törekszem majd beépíteni a gyakorlatomba és átadni diákjaimnak, hogy ők is tudatosabban mozogjanak az iskola és az élet számos területén. Hiszem, hogy a tudatosság és az önismeret nélkülözhetetlen eleme az énünknek és a nyitottság, az empátia az, ami keretet ad neki – a határokat pedig mi magunk szabjuk meg a saját identitásunknak megfelelően.