A „Soft Skills for Strong Teachers” című kurzust több városban is megszervezi a Europass Teacher Academy. Erre a mobilitásra én Valenciát választottam, mert két éve egy Alicante-beli mobilitásom után eltöltöttem ott pár napot és tudtam, hogy vissza akarok menni. Spanyolország elvarázsolt, a nyelvet is elkezdtem tanulni. Ki akartam próbálni, hogy sikerül-e használni a tanár nélkül, kizárólag telefonos applikációval tanult spanyolt. 2025. július 20-án megérkeztem, és már tudtam, hogy a metró bevisz a városba a reptérről. Csak egy villamosra kellett átszállni és már meg is érkeztem a kollégiumhoz, ahol a szállást foglaltam. A kollégium az egyetemi városrészben volt, 40 percre az iskolától. Lehetett menni busszal (a buszon lehetett bankkártyával fizetni alkalmanként 2,5 eurót), de már otthon elterveztem, hogy kerékpárt bérlek a hétre. A biciklit sikerült (nagyrészt) spanyolul kibérelni. Napi 2x30 perc alatt jutottam el a szállásomtól az iskoláig és vissza. Szerencsére kellemes volt az idő 25-33°C egész héten.  Az órák minden nap fél 9-től fél 3-ig voltak voltak, ami kiváló lehetőséget adott arra, hogy délutántól estéig bejárjam a várost.

A kellemes, újszerű, tiszta és légkondicionált kollégiumi szobámhoz bőséges, változatos és finom reggeli járt, ráadásul az első reggelinél megismerkedtem egy ott nyaraló spanyol kollégával, így reggelente, iskola előtt lehetőségem nyílt a spanyol nyelvgyakorlásra is. Az iskolában angolul beszéltünk az olasz, ír, cseh és magyar csoporttársakkal és az olasz trénerrel. Minden nap megtapasztaltuk a tanári tudatosság eredményét a minden jelenlévő számára hatékony tanulás terén. A tréner a kurzus tervezésében, a napi feladatok szervezésében, a viselkedésében és a kommunikációjában is megvalósította, illusztrálta mindazt, amit tanultunk. A Soft Skills for Strong Teachers kurzuson tapasztalatot cseréltünk, új ismereteket szereztünk és módszereket, eszközöket, eljárásokat próbáltunk ki, majd terveztünk is a kommunikáció, a fókuszálás, az aktív hallgatás, a kreativitás, a kritikus gondolkodás, a csapatmunka és a munka-élet egyensúly fenntartása és tanítása terén. A tanórai keretekből kilépve, a városban is kipróbáltunk egy kincskereső játékot csoportmunkában, telefonos applikáción (Goosechase) keresztül kommunikálva a trénerrel, egymással versenyezve. Másik alkalommal a Túria parkban szereposztott csoportmunkában fákat és bokrokat azonosítottunk applikációkkal, az internetről információt és a parkból terményeket gyűjtöttünk. Előadást tartottunk az új ismereteinkről, majd a terményeket felhasználva egy műalkotást is készítettünk az iskolában. Minden lépésünk a kurzusleírásban ígért célt szolgálta és minden apró vagy nagy volumenű feladat a megtárgyalt ismereteket illusztrálta. Nem véletlen, hogy egy nagyon kiegyensúlyozott, együttműködő, egymásra figyelő, egymást tisztelő és támogató csapattá váltunk a kurzus során.

Az iskola jóvoltából már a második napon városnéző túrán vettünk részt. A túra után az egész csoport beült egy híres helyi horchateríába a helyi nevezetes frissítő italt – horchatát – és a vele járó süteményt – fartont – kóstolni. Szombaton egész nap múzeumokat látogattunk. A mobilitásom során bejártam az óvárost, ellátogattam templomokba, a katedrálisba, felmásztam a Serrano tornyokba, kóboroltam a modern művészetek múzeumában (Centro de Arte Hortensia Herrero), az ólomkatona múzeumban, a kerámia múzeumban, egy-két fűvészkertben, kerékpárral bejártam a Túria kertet, ellátogattam a Kultúra és a tudományok városába, elvesztem a természettudományi múzeumban. Válogattam a piacon és a kis kézműves boltokban, megkóstoltam a paellát, többféle tapas-t, és sok Baszk sajttortát.

Véletlenül még egy helyi hagyományos és nagyon látványos ünnepbe is belebotlottam. A Batalla de Flores – a helyi virágkarnevál – minden évben július utolsó vasárnapján kerül megrendezésre. Témakörök szerint, virágok ezreivel feldíszített lovaskocsikon, díszes ruhákba öltözött fiúk-lányok, öregek és fiatalok ülnek tenisz, vagy tollasütővel a kezükben. Miután a sok-sok kocsi végiggurul az izgatott nézőközönség és a dísztribün előtt és megválasztják a hat legszebb kocsit, a műsorvezető visszaszámol és elkezdődik a csata: előre odakészített ládákból virágfejeket dobál a nézőközönség a kocsikra, amelyeket a kocsikon ülők a teniszütőkkel igyekeznek visszaütni vagy visszadobni. A csodálatosan kaotikus, boldog, önfeledt játékcsata végén elvonulnak a kocsik, feloszlik a tömeg és csak a narancssárga virággal és a lovak miatt homokkal beszórt főút marad utánuk, amelyen másnap reggelre már nyoma sincs a csatának