Fenntarthatóság 740 km2-en
Tanári kurzus Madeirán
Funchal, 2025. 10. 25-11.01.

Az ’Education for sustainable living’ című angol nyelvű képzés helyszíne a csöppnyi, turizmusáról híres portugál sziget, Madeira volt. A sziget hossza 57 km, szélessége 22 km mindössze, a repülőtér kifutója a tenger fölé lóg, de itt minden talpalatnyi hely különleges.
A program során a globális környezeti helyzetet elemeztük és annak várható következményeit, valamint az esélyeinket, hogy mely intézkedések milyen módon segíthetnek ennek a jövőképnek az elkerülésében.
Elképesztően lelkes és hatalmas tudású tanárunk, Sergio révén a fenntarthatóság globális és helyi kérdéseiről szereztem ismereteket és azok megoldási lehetőségeiről.
Először tantermi keretek között, majd a terepen ismertem meg a fenntarthatóság helyi gondjait és kreatív megoldásait. Kiemelt problémaként elemeztük a sziget sajátos felszíni és éghajlati adottságait. A várost bejárva megnéztük, hogyan igyekeznek rugalmasan, a város és a természet érdekeit egyaránt figyelembe véve megoldani a vízhiányt és az időszakos áradatok okozta veszélyeket csökkenteni, megoldani. Ennek kapcsán megnéztük a városi vízelvezető csatornákat és azok útvonalait, valamint a sziget északi oldalát nagyobb mennyiségben érő esőzések vizét a hegyeken átvezető levadákat a hegyekben.
Egy terepgyakorlaton az erdők szerkezetének változását követtük, valamint a városi vízelvezető hálózat kezdeti szakaszán, azaz a környező hegyekben elemeztük a különböző fafajták jelentőségét a hegyoldalakat borító talaj stabilitásában.
Megnéztük az erdőtüzek után hogyan regenerálódik az erdő és milyen változások történnek az erdő összetételében.
Már zajló fenntarthatósági programokat elemeztünk, melyek a globális problémákat igyekeztek kezelni. Az elemzéseken látottakat és kreativitásunkat használva az egyén szintjére lebontott cselekvési terveket készítettünk egy-egy adott helyzetre, mellyel a "sok kicsi sokra megy" elv alapján lehet tenni jövőnkért.
Kiemelt szerepet kapott a fenntartható turizmus, hiszen Madeira igen népszerű turista célpont. A szigetet adottságai vonzó hellyé teszik a hegymászók, valamint a tájékozódási futás hagyományos és GPS irányította változatait űzők körében, így a nyaralókat messze meghaladják a sportturisták.
A globális megoldások keresése mellett a hosszútávú gondolkodás is helyet kapott a programban. Módszertani ötlettárat kaptunk a fenntarthatóság iskolai szerepének növelésére, hiszen előre tekintve csak az oktatás képes számottevő változást okozni az emberek szemléletében.
A globális környezeti problémák olyan, már körvonalazódó következményeit gyűjtöttük össze, ami a mai fiatalok életét biztosan befolyásolja majd. Ezek megismerése tettekre sarkallhatja az általános iskolás korosztályt is és meghatározza a jövő nemzedék gondolkodását.
A fenntarthatóság globális kérdéseiről szerzett ismeretek és megoldási lehetőségek a munkám során igen hasznos ismeretet jelentenek, hiszen kémiát és természetismeretet tanítok.
A fenntarthatóság helyi gondjainak és kreatív megoldásainak megismerése a megoldások sokféleségére és a kreativitás erejére hívta fel a figyelmemet.
Sajnos szembesültünk azzal is, hogy a turizmus és a természetvédelem érdekeit csak részlegesen lehet egyeztetni. Egy olyan országban, mely a turizmusból él és csak repülőgéppel, vagy hajóval érhető sosem lesznek jó alku pozícióban a környezetvédők.
Délutánjaink szabad, illetve szervezett, közös programokkal teltek és a rendkívüli helyszín egyedülálló lehetőségek sorát kínálta ehhez, de hamar megtanultuk, hogy ezen a vulkanikus szigeten két irányba lehet menni, felfelé, vagy lefelé.
Megérkezésem napján csak este kezdődött a közös munka, így ezt a napot arra használtam, hogy a szigetet átvágva egy szervezett program keretében megnéztem az északi terület legszebb helyét Porto Monizt és környékét. Sétáltam a fekete, vulkanikus homokjáról híres Seixal homokos strandján, fürödtem a sziklákkal határolt parti medencékben és láttam számtalan vízesést, meseszép, meredek sziklákat, völgyeket az úton. Jártunk a misztikus Fanal erdőben, majd a hazaúton megálltunk a déli part köves strandján Porto do Solban. A helyi hop on – hop off busszal meglátogattuk Câmara de Lobos öblét, ami Winston Churchill kedvenc helye volt a szigeten.
Közös szervezésben egy katamaránon voltunk bálnalesen, ahol tényleg láttunk kisebb bálnákat és delfineket.
Már megérkezésünkkor feltűnt, hogy az egész sziget egy hatalmas teraszos banánültetvény és virágoskert melynek báját csak növelik a kissé ódon, egyedi stílusú épületek, kövezett, vendéglőkkel teli utcák. Csak sétálni is nagy élmény erre.
A tengerpartról induló felvonó kabinjában utazva jutottam el a valamikori királyi palota kertjében kialakított lélegzetelállító parkba. A keleties stílusú, különleges növényekkel betelepített park minden szeglete egy kis ékszerdobozra emlékeztet, végéből pedig fantasztikus látvány nyílik a fővárosra, Funchalra.
Az esti hazautazás ismét lehetőséget adott egy túrára a sziget középső részén megcsodálható Rabacal melletti 25 forrás nevű helyre. Aki akar, megszámolhat 25 forrást, de többet, vagy akár kevesebbet is, hiszen néhány nagyobb zuhatag mellett szinte a katlan minden pontján csöpög valahol a víz.
Csodás emlékekkel tértem haza, remek új baráti kapcsolatokkal és módszerekkel, ötletekkel tele, hogyan tegyem a fenntarthatóságot az iskolai munka és a diákélet szerves részévé. hálás vagyok az Erasmus+ programnak a lehetőségért.

Paragi Ferencné