A kurzus során egy hatnapos, a finn oktatási rendszer jóllétközpontú szemléletére épülő továbbképzésen vettem részt. A program középpontjában a tanulók és a pedagógusok jólléte, a pozitív pedagógia, az erősségalapú megközelítés, valamint a mozgás és a tanulási környezet szerepe állt. A képzés során nemcsak elméleti ismereteket szereztem, hanem számos gyakorlati módszert és ötletet is megismertem, amelyeket a saját tanítási gyakorlatomban is hasznosítani tudok.
Az első napon megismerkedtünk a kurzussal, a szervező intézménnyel és a programmal. Az ismerkedést különböző ice breaker feladatok segítették, amelyek jó lehetőséget teremtettek arra, hogy a különböző országokból érkező résztvevőkkel könnyen megismerkedjünk. Különösen hasznosnak találtam, hogy bemutathattuk egymásnak saját iskoláinkat és intézményeinket, hiszen így betekintést nyerhettünk más országok oktatási gyakorlatába, és összehasonlíthattuk az eltérő lehetőségeket és kihívásokat. A nap másik fontos témája a finn iskolákban megjelenő jóllét támogatása volt. Megismertük azt a szemléletet, amely szerint a jóllét nem csupán egy állapot, hanem fejleszthető készség is. Ez számomra azért volt fontos, mert megerősített abban, hogy az iskolának nem kizárólag a tananyag átadására, hanem a gyermekek érzelmi és szociális fejlődésére is figyelmet kell fordítania.
A második nap a pozitív pedagógiáról és a pozitív pszichológiáról szólt. Megismerkedtünk a PERMA-modellel, amely a jóllét különböző összetevőit rendszerezi. A modell segítségével jobban megértettem, hogy a tanulók jóllétének támogatása több különböző terület együttes figyelembevételét jelenti. A nap során mindfulnesshez kapcsolódó, az osztályteremben is alkalmazható gyakorlatokat is kipróbáltunk. Ezek különösen hasznosnak bizonyultak, mivel egyszerűen beilleszthetők a tanórákba, és segíthetnek abban, hogy a tanulók figyelme rendezettebbé váljon, illetve tudatosabban legyenek jelen az adott helyzetben. Fontos tapasztalat volt számomra, hogy a jóllét támogatásához nem feltétlenül szükséges bonyolult foglalkozásokat szervezni, hanem akár néhány perces, jól megválasztott tevékenység is sokat jelenthet.
A harmadik napon az erősségalapú osztályterem került a középpontba. Megismerkedtünk a karaktererősségek fogalmával, valamint a finn „See the Good” módszerrel. A módszer arra ösztönöz, hogy elsősorban azt vegyük észre a tanulókban, amiben jók, és ezekre az erősségekre építsünk a fejlesztés során. Ez a megközelítés azért volt különösen szimpatikus számomra, mert a hagyományos, hiányosságokra koncentráló szemlélettel szemben a tanulók pozitív tulajdonságait és képességeit helyezi előtérbe. A „Positive CV” workshop során saját erősségeinket is végiggondoltuk és bemutattuk. Ez nemcsak önismereti szempontból volt érdekes, hanem pedagógusként is hasznos tapasztalatot jelentett, hiszen megtapasztalhattuk, milyen érzés tudatosan a saját pozitív tulajdonságainkra koncentrálni. Ez segített abban is, hogy jobban megértsem, milyen lehet ugyanez a folyamat egy gyermek számára.
A negyedik nap a mozgás és a jóllét kapcsolatával foglalkozott. Megismertük a finn „Schools on the Move” program célját és működését, valamint azt, hogyan lehet a mozgást a hagyományos iskolai nap természetes részévé tenni. A „Move-inspired school day” során saját magunk is megtapasztalhattuk, hogyan építhetők be különböző mozgásos elemek az iskolai mindennapokba. Számomra ez azért volt hasznos, mert megmutatta, hogy a mozgásnak nem kell feltétlenül külön testnevelésórát jelentenie. Rövid mozgásszünetekkel, aktív tanulási feladatokkal vagy a tanulási környezet átalakításával is növelhető a gyermekek aktivitása. A környezet jóllétet támogató szerepével is foglalkoztunk, majd akcióalapú tanulási példákat próbáltunk ki. Ezek az ötletek különösen jól alkalmazhatók lehetnek olyan tanórákon, ahol a hosszabb ideig tartó ülés miatt a tanulók figyelme könnyebben csökken.
Az ötödik napon összefoglaltuk a kurzus során megszerzett ismereteket és tapasztalatokat, majd saját terveket készítettünk arra vonatkozóan, hogyan tudjuk a tanultakat a saját intézményeinkben alkalmazni. Fontosnak tartottam ezt a részt, mert így nem maradtunk meg pusztán az elméleti ismeretek szintjén, hanem konkrétan át kellett gondolnunk, mely módszereket és ötleteket tudjuk a saját környezetünkben felhasználni. A „Sharing is caring” keretében megosztottuk egymással terveinket és tapasztalatainkat, ami újabb ötleteket adott, és lehetőséget biztosított arra, hogy más résztvevők megoldásaiból is tanuljunk. 
A hatodik nap elsősorban a kulturális tapasztalatszerzésről és az egyéni reflexióról szólt. A fogadó helyszínhez kapcsolódó szervezett kulturális programokon vettünk részt, amelyek révén nemcsak a képzés szakmai tartalmával, hanem a helyi kultúrával és környezettel is közelebbről megismerkedhettünk. Az intézmény által szervezett pikniken minden résztvevő készült egy jellegzetes hazai étellel, melyet bemutatott és megosztott a többiekkel. A nap végén értékeltük a kurzust, áttekintettük a megszerzett kompetenciákat, visszajelzéseket adtunk, majd átvettük a részvételt igazoló tanúsítványt.
Összességében a kurzust szakmailag és személyesen is nagyon hasznosnak tartottam. Különösen értékes volt számomra, hogy a finn oktatásban nagy hangsúlyt kap a gyermekek jólléte, a pozitív megerősítés, az egyéni erősségek felismerése és a mozgás támogatása. A képzés megerősített abban, hogy a tanulási folyamat eredményessége és a gyermekek jólléte szorosan összefügg egymással. Számos olyan egyszerűen alkalmazható módszert ismertem meg, amelyeket a saját tanóráimon is fel tudok használni, legyen szó mindfulness-gyakorlatokról, erősségalapú feladatokról, mozgásos tevékenységekről vagy a tanulási környezet tudatosabb kialakításáról. Emellett a más országokból érkező pedagógusokkal való együttműködés is sokat adott számomra, hiszen lehetőségem nyílt megismerni más oktatási rendszereket és különböző pedagógiai megoldásokat. A nemzetközi környezetben az együttműködési készségem és az angol nyelvtudásom is sokat fejlődött.