Erasmus 2025. Olaszország, Foligno

Utazásunk 2025. április 6-án reggel indult, és 12-én éjjel érkeztünk vissza Magyarországra. Egy hetet töltöttünk Olaszország gyönyörű vidékén, Umbriában, szálláshelyünk Foligno-ban volt. Összesen 21 diákkal utaztunk, akik a negyedik, ötödik, hatodik és hetedik évfolyam kiválasztott tanulói voltak. Utazásunkat a Ryanair biztosította, különleges és csodás élmény volt együtt repülni a gyerekekkel.

A szállásunkról minden gyalogos közelségben megtalálható volt. A helyi egyetem, ahová délelőttönként jártunk, az étterem, amit ebédkor igénybe vettünk, valamint sétatávolságra volt a sétálóutca, a város főtere, különleges látnivalói, nevezetességei, varászlatos terei, parkjai. A szálláson több csoport is tartózkodott, de a pihenés, a nyugalom és a csend biztosított volt. A szállás falait korhű festmények és alkotások díszítették, különleges és múltba visszarepítő hangulata lenyűgöző volt. Itt kaptunk reggelit és vacsorát, aminek minősége és bősége sajnos nem volt megfelelő. A gyerekek napról napra éhesebbek voltak, annyira apró adagokat kaptunk és olyan szegényes volt a választék (nem volt köret, egyhangú volt), hogy külön ételt kellett vennünk a gyerekeknek.

Erasmus projektünk témái, feladatai az animációkészítés köré épültek, és utolsó napon ezt összekötötték valamelyest a fenntarthatósággal is. A gyerekek különféle technikákkal készítettek animációkat, főként a stop motion és notes használatával, de kipróbálták a gyurmával, legóval készült technikákat is. A mobilitásunk során segítségünkre álltak helyi kollégák, akik velünk voltak, mint szervezők. A program nyelve angol volt, a gyerekek folyamatos angol nyelvi közegben mozogtak, kérdeztek, válaszoltak, így kapták az instrukciókat. Az egyetemen töltött idő alatt három különböző csoport dolgozott együtt vegyes csapatokban, egy másik magyar csoport és egy bolgár csoport volt jelen rajtunk kívül. A gyerekek nyitottak és barátságosak voltak egymás felé, szociális és nyelvi készségük sokat fejlődött az egy hét alatt. Talán még szerencsésebb lett volna, ha egyáltalán nincs rajtunk kívül magyar csoport, mert ilyenkor a gyerekek nyilvánvalóan a magyar nyelvet is segítségképp hívták. Nagyon pozitív, hogy a gyerekek egy hétig angol szöveget értelmezve és használva tanulhattak és fejlődhettek, szókincsük sokat bővült. A délelőtti programok után a délutánokat mi magunk szerveztük meg. Két nap tettünk nagyobb kirándulást, ellátogattunk a közeli varázslatos városokba, Perugia és Assisi látnivalóit néztük meg. A többi napon Foligno helyi nevezetességeit, templomait, játszótereit, parkjait fedeztük fel. A csütörtöki napunk volt a legizgalmasabb, amikor a közeli helyi általános iskola izgalmas életébe nyerhettünk bepillantást, és csoportokba szerveződve bekapcsolódhattunk egy-egy tanóra részletébe. Az utolsó, hazafelé tartó utunkon pedig Róma nevezetességeibe nyertünk bepillantást, ami mindenkire nagy hatással volt.

A gyerekek a program előtt rendkívül izgatottak voltak, a program végén szerettek volna még maradni, rengeteg csodás, felejthetetlen élménnyel gazdagodtak. A szülők minden nap tájékoztatást kaptak a napi programokról, történésekről, képeket küldtünk számukra, így ők is nyomon tudták követni a hét eseményeit, amivel rendkívül elégedettek voltak. Az iskolai foglalkozások a gyerekek számára hasznosak és élvezetesek volt, kreativitásuk, digitális és angol nyelvi, szociális kompetenciáik sokat fejlődtek. Közösségünkre is pozitív hatással volt az út, mind a gyerekek, mind a pedagógusok csapata sokat nyert általa.

Lukács Brigitta

Az Erasmus+ keretében történő tanulmányutunk 2024. március 20-tól 27-ig tartott. Egy hetet töltöttünk Szlovákiában, azon belül Besztercebányában és annak közelében, a szállásunk a közeli Stare Horyban (Óhegy) volt. A táj csodálatos, hegyekkel ölelt, a friss levegő és a természet közelsége elbűvölő volt. Összesen 15 diákkal indultunk útnak, közülük tíz a hatodikos évfolyamból került kiválasztásra, öt diák pedig az ötödikes évfolyamból. Flixbusszal utaztunk közösen, ami közvetlen járat Besztercebányára, így utazásunk oda és vissza egyaránt zavartalanul és kényelmesen zajlott. A gyerekek a program előtt rendkívül izgatottak voltak, nagyon várták az utazást. Én kísérőtanárként és a kint lévő osztály osztályfőnökeként vettem részt a tanulmányi kiránduláson.

A szállásunkról (Hostinec Staré Hory) különböző módokon közlekedtünk az egy hét során, legtöbbször autók jöttek a kis csapatért, de többször volt, hogy a helyközi menetrendszerinti járatokat vettük igénybe, így a közeli csodálatos helyeket is feltérképeztük, magunkba szívhattuk a kinti légkört, a szlovák kultúrát. A szálláson csak mi tartózkodtunk, így nagyon komfortosan és teljes nyugalomban érezhették magukat a gyerekek és a felnőttek is. Itt kaptunk reggelit és vacsorát, aminek minősége és bősége megfelelő volt. A szállás jól felszerelt, modern és kényelmes, pihenésre és tanulásra, játékra is maximálisan teret adott. Fogadó iskolánk a szlovák Rodinná škola volt. Az iskola légköre csodálatos volt, a szemléltetőeszközeik, berendezésük káprázatos. Az iskolában lenni a gyerekek számára nagyon hasznos és élvezetes volt, minden percét élvezték, a Montessori pedagógia eszközei és rendezettsége mindenkit elvarázsolt. Sajnos a módszer mélyebb megismerésére nem volt lehetőségünk, az iskolában egyszer vettünk részt szlovák pedagógus által tartott foglalkozáson, ami egy festészet foglalkozás volt. Örültünk, hogy tudunk valamelyest kapcsolódni szlovák gyerekekhez, kapcsolatot építhetünk. Viszont sajnos kevés ilyesfajta interakció valósult meg, amit az is nehezített, hogy a szlovák gyerekek nem tudtak angolul, így lehetőség esetén is nehezen valósult meg a kommunikáció. Az első napon, amikor fogadtak bennünket, egy iskolaszintű játékot, táncos bemutatót szerveztek számunkra, ahol már el is indultak kezdeti barátságok, kapcsolódások, de sajnos a későbbiekben ezek nem folytatódtak, mert nem volt lehetőségünk a találkozásra. Erasmus projektünk témája a bullying prevenció volt, s hetünket egyéb kulturális, szabadidős tevékenységek színesítettek. A bullying tematika sajnos nagyon kevéssé volt érezhető a program során, egyáltalán nem domborodtak ki rá a foglalkozások, egy-két esetben volt vele összeköthető, de akkor is csak erőltetetten és érintőlegesen találkoztunk a témakörrel. Amit hiányoltunk, az az iskolában eltöltött minőségi idő, a gyerekekkel való valódi kapcsolatteremtés, a tanórába való betekintés, bekapcsolódás. Kevés volt a gyerekek foglalkoztatása, feladatokat nem is igazán kaptak, egy-két alkalommal volt rá példa az egy hét során.

Szabadidőnket többek között a helyi kastélyok látogatása, a természettudományi múzeum, a híres helyi fatemplom, a Jumping Park és bowlingozás színesítette. A program nyelve angol volt, minden tevékenység és foglalkoztatás ezen a nyelven zajlott. A gyerekeknek az egy hét során sok angol szövegértelmezésre, megnyilvánulásra volt szükségük, így nyelvi tudásuk és magabiztosságuk fejlődött és csiszolódott. A gyerekek sok közös élménnyel tértek haza, a közös tapasztalás mindig felemelő, a családtól külön eltöltött idő különleges alkalom, ilyenkor sokat formálódik a közösség, ami számunkra is nagyon sok pluszt hozott.