Nagy kaland volt. Egy hét továbbképzés ismeretlen pályatársakkal, ismeretlen városban, Rovinjban, mely az Adria ékszere . Ahogyan a zárónapon is elmondtam, erre számítottam, de az élmény bőven meghaladta reményeimet. A hetedik nap végére igazi kapcsolódássá vált a kezdeti tétova, óvatos elindulás. Lassan feltárulkozó történetek, sorsok, amelyekben nagyon sok volt a közös. A játékok utat nyitottak önmagunk és egymás felé, a humor felszabadított és gyógyított.

A reggeli szorongást felváltotta valami bizsergető várakozás, vajon ma mi jó fog velünk történni? A körberakott székek lassan elkezdtek közelíteni egymáshoz, a szünetekeben elkezdtük keresni egymás társaságát, már nem voltunk idegenek. Külön öröm volt határon túli kollégákkal találkozni, tapasztalni a különbséget és meglátni az azonosságokat az erdélyi és a magyarországi oktatásban. 

A hét felépítése komoly szakmai hozzáértésről tanúskodott, Imola rugalmassága, tapintata egy-egy szituációban gyakorlott szakember benyomását keltette. Kicsit gyerekek lehettünk ezen a héten és úgy láttam, ezt senki nem bánta.  Az elsajátított technikák, játékok mindenképp osztálytermi kipróbálásért kiáltanak. Kár, hogy csak hét nap volt. Várom a folytatást..