A „Zsiráf vagy sakál? – Az erőszakmentes kommunikáció alapjai a nevelésben” című képzésen 2026 július 19–25-e között vettem részt a horvátországi Rovinjban. Az Erasmus+ program keretében megvalósult mobilitás számomra nemcsak egy szakmai továbbképzést jelentett, hanem olyan élményt is, amely megerősített abban, hogy a gyermekekkel való kapcsolat alapja az empatikus, partneri kommunikáció.

A képzés során megismerkedtünk az Erőszakmentes Kommunikáció -a Marshall Rosenberg által kidolgozott négy lépéses modell- alapelveivel, illetve annak hazai adaptációjával, a Jónai Éva Hava nevéhez fűződő Kompátia – Életkerekítő Játékok módszertanával. A gyakorlati foglalkozások, szerepjátékok és élménypedagógiai feladatok során megtapasztaltuk, hogyan segíti a megfigyelés, az érzések, a szükségletek és a kérések tudatos megfogalmazása az együttműködő kommunikációt. A Kompátia-kártyákra épülő játékok különösen hasznosnak bizonyultak, hiszen játékos formában fejlesztik a gyermekek szókincsét, beszédkészségét, figyelmét, kreativitását és önkifejezését, miközben támogatják az érzelmek felismerését, az együttműködést, valamint a konfliktusok békés rendezését. Meggyőződésem, hogy ezek a módszerek az alsó tagozatos tanulók érzelmi és szociális kompetenciáinak fejlesztésében is hatékonyan alkalmazhatók.

Tanítóként különösen értékesnek tartom, hogy számos olyan ötletet és gyakorlatot ismertem meg, amelyeket a saját osztályomban is alkalmazni tudok: a reggeli beszélgetőkörök tudatosabb vezetésétől kezdve, az érzelmi intelligenciát fejlesztő játékokon át, egészen az osztálytermi, udvari konfliktusok kezeléséig. Megerősítést kaptam abban is, hogy a büntetés és jutalmazás helyett a belső motivációra, a felelősségvállalásra és a kölcsönös tiszteletre építő szemlélet hosszú távon eredményesebb. A tanultakat fokozatosan szeretném beépíteni a mindennapi munkámba, és kollégáimmal is megosztani.

A képzés sikeréhez nagyban hozzájárult Szilágyi Anikó (Pancsa) személyisége és szakmai felkészültsége. Hiteles, közvetlen és inspiráló trénerként olyan elfogadó légkört teremtett, amelyben minden résztvevő aktívan bekapcsolódhatott a közös munkába. Gyakorlati példái segítettek abban, hogy a tanult módszereket könnyen megértsük és saját pedagógiai gyakorlatunkba is átültethessük.

A hét egyik legnagyobb értéke számomra a nemzetközi tapasztalatcsere volt. A különböző nemzetiségű pedagógusokkal folytatott szakmai beszélgetések során megerősítést nyert, hogy hasonló kihívásokkal szembesülünk, ugyanakkor egymás jó gyakorlataiból sokat tanulhatunk. A közös munka mellett külön élményt jelentett Rovinj és az isztriai régió megismerése is. A történelmi óváros, a kulturális programok és a hajókirándulás maradandó élményt jelentettek.

Hálás vagyok, hogy részt vehettem ezen a mobilitáson. A megszerzett tudást, szakmai kapcsolatokat és élményeket szeretném a mindennapi munkámban kamatoztatni, bízva abban, hogy mindez hozzájárul tanítványaim fejlődéséhez és intézményünk szakmai életének gazdagításához. Köszönöm intézményemnek és az Erasmus+ programnak, hogy lehetővé tették számomra ezt a szakmai és emberi szempontból is meghatározó tapasztalatot.