2026. július 19–25. között Rovinjban vettem részt „A szociális készségek fejlesztése” című továbbképzésen. Ez volt a masokik mobilitás, amelyet a Hungary Expert kurzuskínálatából választottam. A kurzusra való jelentkezésemet elsősorban az motiválta, hogy 7. osztályos osztályfőnökként egyik kiemelt feladatom az osztályközösség nevelése, az intézmény értékrendje szerinti formálása, valamint a közösségen belüli konfliktusok megelőzése és kezelése. Úgy gondoltam, hogy a témában szerzett új ismeretek és módszerek közvetlenül is hasznosíthatók lesznek mindennapi pedagógiai munkám során.

18 fö vett reszt a csoportban az ország különböző részeiről, valamint határon túli iskolákból érkező pedagógusok is voltak. A sokféle szakmai háttérrel rendelkező résztvevők tapasztalatainak megismerése, az interaktív feladatok, a csoportos gyakorlatok és a közös gondolkodás lehetősége jelentősen gazdagította a témáról kialakított képemet. A különböző életkorú és eltérő pedagógiai környezetben dolgozó kollégák tapasztalatai révén ugyanazokat a problémákat többféle nézőpontból is megismerhettük, ami a saját gyakorlatomra való reflektálást is elősegítette.

A kurzust a közös fogalmi alapok meghatározásával kezdtük. Megismerkedtünk a szociális készségek körébe sorolható kompetenciákkal és azok jellemzőivel, majd a különböző szociális viselkedési típusokat is áttekintettük. Ezt követően hosszabban foglalkoztunk a NAT-ban és az Európai Unió elvárásaiban is megjelenő proszociális magatartás jellemzőivel, valamint az ezzel kapcsolatos pedagógiai tapasztalatainkkal. Számomra különösen fontos felismerés volt, hogy a szociális készségek fejlesztése nem egyetlen tantárgyhoz vagy élethelyzethez kapcsolódó feladat, hanem az iskolai nevelés egészét átszövő, tudatosan alakítható folyamat.

A képzés során külön blokkban, élményszerű kiscsoportos feladatok és szerepjátékok keretében foglalkoztunk a különböző elethelyzetekkel.  A generációs különbségek a motivációban, az attitűdökben, a kommunikációs stílusban és a problémákhoz való viszonyulásban is megjelenhetnek, ezáltal pedig nagyban befolyásolhatják az együttműködés és a konfliktuskezelés formáit. Közös felismerésként fogalmazódott meg, hogy az eltérő generációs nézőpontok kezelése tudatosságot, rugalmasságot és nyitottságot igényel, ugyanakkor lehetőséget is teremt a kölcsönös tanulásra, egymás jobb megértésére és a szemléletformálásra.

A kurzus egyik hangsúlyos eleme volt az iskolai stresszforrások azonosítása és a konfliktuskezelési stratégiák áttekintése. Ezeket csoportos gyakorlatok és esetelemzések révén közelítettük meg. Közösen gondolkodtunk arról, hogy pedagógusként milyen tipikus helyzetek, elvárások vagy kommunikációs nehézségek idézhetnek elő bennünk feszültséget, és ezek hogyan kezelhetők tudatos, konstruktív módon. A gyakorlatok során arra is rámutattunk, hogy a konfliktusok nem minden esetben kerülhetők el, azonban a megfelelő kommunikációs és szociális készségek birtokában ezek kezelése eredményesebbé és kevésbé megterhelővé válhat. Ennél a témánál is arra a konklúzióra jutottunk, hogy a békés és hatékony konfliktuskezeléshez nélkülözhetetlenek a fejlett szociális készségek. Kiemeltük azt a felismerést is, hogy ezek fejlesztése nem csupán a közösségi működés minőségét javítja, hanem közvetlen hatással van a tanulói és a tanári jóllétre is.

A jóllét és a szociális kompetenciák kapcsolatán túl szó esett az érzelmi intelligencia fejlesztésének lehetőségeiről is. Megvizsgáltuk, hogy az EQ egyes komponensei – például az önismeret, az önszabályozás, az empátia és a társas kapcsolatok kezelésének képessége – miként támogatják a szociális készségek fejlődését.  Különösen hasznosnak tartottam azt a megközelítést, amely az érzelmek tudatosítását és megnevezését nem önálló célként, hanem a hatékonyabb önismeret és társas működés alapjaként kezeli.

 Olyan  játékos feladatokat ismertem meg, amelyek differenciált módon fejlesztik a tanulók szociális kompetenciáit. Ezek azért is keltették fel az érdeklődésemet, mert könnyen beilleszthetők a tanórai és osztályfőnöki munkába, miközben lehetőséget biztosítanak arra, hogy a tanulók eltérő erősségeire építsünk. A feladatok saját élményen keresztüli kipróbálása abban is segített, hogy pedagógusként jobban átlássam, milyen érzés lehet a tanulók számára egy-egy ilyen fejlesztő helyzetben részt venni.

A képzés során a szociális készségek fejlesztését többféle oldalról közelítettük meg, így a kommunikáció, az együttműködés, az érzelmi intelligencia, a generációk közötti különbségek, a konfliktuskezelés, a stressz és a tanulási folyamat támogatása is egymással összekapcsolódó témakörként jelent meg. Ez a komplex megközelítés megerősített abban, hogy a szociális kompetenciák fejlesztése hosszú távú, tudatos pedagógiai folyamat, amelynek eredményességét nagymértékben meghatározza a pedagógus saját kommunikációja, viselkedése és önreflexiója is. A továbbképzés arra is ráirányította a figyelmemet, hogy a pedagógus személyes példamutatása legalább olyan fontos, mint az egyes fejlesztő feladatok vagy módszerek alkalmazása. Összeségében elmondhatom, hogy olyan új módszertanokat ismertem meg, kompetenciákat szereztem, amelyeket a gyerekekkel való  munkám során hasznosítani tudok, kollégáimnak átadhatok.

A kurzuson összességében számos olyan jó gyakorlatot ismertem meg, amelyek az osztályfőnöki és a közismereti órákra egyaránt adaptálhatók, azok tematikájába könnyen beilleszthetők, továbbá rugalmasan igazíthatók a csoportlétszámhoz és a rendelkezésre álló időkerethez. A megszerzett ismereteket elsősorban a saját osztályközösségem formálásában, a tanulók közötti együttműködés támogatásában, valamint a konfliktushelyzetek megelőzésében és kezelésében szeretném hasznosítani. Bízom abban, hogy a képzésen megismert módszerek segítségével tudatosabban tudom támogatni tanítványaimat abban, hogy jobban megismerjék önmagukat és egymást, felelősséget vállaljanak saját viselkedésükért, és egy elfogadóbb, együttműködőbb közösség aktív tagjaivá váljanak.