A tanártovábbképzés keretében a "Láthatatlan színház az osztályteremben - Drámamódszerek konfliktuskezelésre és empátiára" kurzuson vettem részt Benkő Imola Orsolya tréner vezetésével. A délelőtti foglalkozások keretében elméleti és gyakorlati ismeretekre tettem szert, délutánonként pedig rovinji városnézésen, hajókirándulásokon, pulai kiránduláson, közös vacsorán és kulturális programokon vettem részt. Örülök, hogy csoporttársaim között különleges, értékes kollégákkal köthettem új ismeretséget, akik között tanítók, tanárok, drámapedagógusok, hitoktató és fejlesztőpedagógus is volt. Megoszthattuk egymással tapasztalatainkat, módszereinket, jó gyakorlatainkat is. A foglalkozásokat felszabadult és őszinte légkör jellemezte. A kurzus során angol és német nyelvű csoportok tagjaival is találkozhattunk. A nemzetközi környezet elősegítette a kulturális és szakmai sokszínűség megtapasztalását. A közös programok során kialakult párbeszéd és tapasztalatcsere hozzájárult szakmai látókörünk bővítéséhez és a jövőbeni együttműködés megalapozásához. Más országok oktatási sajátosságait, pedagógiai megközelítéseit is megismerhettük. A közös szabadidős programok is alkalmat adtak arra, hogy gyakoroljam az angol nyelv használatát, bátrabban kommunikáljak élőbeszédben a külföldről érkezett kollégákkal. Új perspektívákat, jó gyakorlatokat ismerhettem meg.

A képzés során tanulmányoztuk Augusto Boal brazil származású művész, neveléselméleti és színházelméleti szakember innovatív módszereit, a fórumszínház és a láthatatlan színház jellemzőit. Gyakoroltuk konkrét osztálytermi nehézségek játékos modellezését és kezelését, és lépésenként elemeztük azt, hogy hogyan építsünk fel a közösségben láthatatlan színházi foglalkozást. Megtanultuk felismerni az elnyomás okait és felszámolni azokat, a hierarchikus helyzetekből egyensúlyi helyzeteket teremteni. Az együttműködés kialakításához és a bizalomépítés érdekében különböző játékokat ismertünk meg. Ezek közül nagyon hasznosnak találtam a szoborjátékokat, a 6 képes történetet, a bomba-pajzs, a közös nevező játékot és az élőképek gyakorlását. Fejlődött a vitakultúránk, gyakorolhattuk a vita levezetését is. Megtanulhattuk, hogy egy láthatatlan színházi akció után úgy nyissuk ki a vitát, hogy szociometriát készítünk a csoport tagjaival. Tisztábban láthatjuk önmagunkat és másokat is, fejlődött az önismeretünk és a társismeretünk. A trénerünk, Benkő Imola Orsolya példája alapján abban is megerősítést kaptam, hogy tanárként hogyan legyek elfogadóbb, rugalmasabb, miközben határozottan terelem a csoport résztvevőit, hogy elérhessük a tanulási folyamatban kitűzött célunkat.

A megismert új módszereket alkalmazni tudom majd az osztályfőnöki munkám során, a magyartanításban, a kollégákkal és a szülőkkel való kapcsolatépítés során is. Nagyon elégedett vagyok a képzés színvonalával, és örülök, hogy megismerhettem a tréneremet és a csoporttársaimat.

Kovácsovics Lászlóné