A máltai továbbképzés számomra valóban hatalmas élményt jelentett – szakmailag és emberileg egyaránt. Már az első napoktól kezdve érezhető volt az a nyitott, támogató légkör, amely végig kísérte az egész kurzust. A tanulás mellett a közös élmények is sokat adtak: a délutánokon szervezetten fedeztük fel Málta nevezetességeit, bejártuk a sziget legszebb részeit, és még a Földközi-tengeren is csónakázhattunk. Ezek az alkalmak nemcsak kikapcsolódást jelentettek, hanem lehetőséget adtak a kötetlen beszélgetésekre, tapasztalatcserére is.

A képzés központi eleme az „álomkapcsolat” elnevezésű tréning volt, amely egy rendkívül aktuális és sokszor háttérbe szoruló területet helyezett fókuszba: a tanár–szülő–diák kapcsolat működését. A program célja az volt, hogy több oldalról megvizsgáljuk e három szereplő motivációit, érdekeit és szempontjait, majd ezek mentén tudatosabb, hatékonyabb kommunikációs stratégiákat alakítsunk ki.

Különösen hasznosnak találtam, hogy a tréning nem csupán elméleti tudást adott, hanem interaktív műhelymunkákon keresztül segített saját élményeken alapuló felismerésekhez jutni. Olyan kérdéseket jártunk körül, amelyek a mindennapi pedagógiai gyakorlatban gyakran okoznak bizonytalanságot: mikor és milyen csatornán kommunikáljunk, hol húzódnak a határaink, hogyan lehet egyszerre önazonos és mégis hatékony a kommunikációnk. Szó esett az intézményi és egyéni elvárások összehangolásáról, a transzparens működésről, valamint arról is, hogy ki milyen felelősséget visel egy-egy helyzetben.

A digitális és az offline kommunikáció sajátosságainak feltérképezése különösen időszerű volt. Megvizsgáltuk az online jelenlét tudatosságát, a személyes brandépítés kérdéseit, valamint azt is, hogy miben tér el a „valós én” és a „cyberén”.

A tréning egyik legnagyobb értékét abban látom, hogy segített tudatosítani: a jól működő kapcsolatok nem a véletlenen múlnak. Az önismeret, a határszabás és a tudatos kommunikáció mind hozzájárulnak ahhoz, hogy kiegyensúlyozottabban tudjunk jelen lenni a munkánkban, és nagyobb hangsúlyt fektessünk a saját mentális egyensúlyunkra is.

A kis létszámú csoport lehetővé tette a személyes figyelmet és a mélyebb kapcsolódást. A közös gondolkodás, a különböző nézőpontok ütköztetése és a perspektívaváltás gyakorlása mind hozzájárultak ahhoz, hogy valódi, a mindennapokban is alkalmazható tudással térjek haza.

Külön szeretném kiemelni a trénerünket, Tibenszky Moni Lisa munkáját, aki felkészültségével, hitelességével és közvetlen stílusával végig inspirálóan vezette a csoportot. Nagy érzékenységgel reagált a résztvevők igényeire, és olyan biztonságos légkört teremtett, amelyben mindenki bátran megoszthatta tapasztalatait és kérdéseit.

2025 nyarán lehetőségem nyílt részt venni egy egyhetes nemzetközi kurzuson Rovinjban, amely a "Fenntartható pedagógus – – mentálhigiénés szükségletek és lehetőségek a pedagóguspályán" témakörét járta körül. A képzés nemcsak szakmailag, hanem emberileg is mély nyomot hagyott bennem, hiszen olyan témákat érintettünk, amelyek minden pedagógus számára kulcsfontosságúak a pályán maradás és a belső egyensúly megőrzése szempontjából.

Az előadások rendkívül inspirálóak és elgondolkodtatóak voltak. Az oktató – akinek szakmai tudása és embersége minden résztvevőre nagy hatással volt – olyan gyakorlati eszközöket mutatott be, amelyek a mindennapi stressz kezelésében, a kiégés megelőzésében és a lelki egészség megőrzésében is segítségünkre lehetnek. A foglalkozások során számos önismereti gyakorlatban, csoportmunkában és beszélgetésben vehettünk részt, amelyek során nemcsak önmagunkról, de egymásról is sokat tanultunk.

Külön öröm volt számomra, hogy a csoport tagjai fantasztikus emberekből álltak. Nagyon gyorsan kialakult egy nyitott, támogató légkör, amelyben bátran megoszthattuk tapasztalatainkat, nehézségeinket és sikereinket is. A közös munka során nemcsak szakmai, hanem emberi kapcsolatok is születtek, amelyek bízom benne, hogy hosszú távon is megmaradnak. Transznacionalitás volt jelen egy nemzetközi környezetben, sikerült tapasztalatot, jó gyakorlatot megosztani egymással a nemzetközi, határon túli résztvevőkkel is.

A délutánokat és az estéket közös programok színesítették: felfedeztük Rovinj óvárosának szűk, hangulatos utcácskáit, megmásztuk a Szent Eufémia-templom tornyát, részt vettünk egy felejthetetlen delfintúrán, és esténként hosszú beszélgetésekkel zártuk a napot egy tengerparti étteremben. Ezek a kötetlen pillanatok is sokat adtak hozzá az élményhez, hiszen itt is lehetőség nyílt a tapasztalatcserére, egymás megismerésére és a feltöltődésre.

A kurzus zárásaként egy közös hajózásra indultunk a közeli Vrsar városába. Ami Isztriai-félsziget nyugati részén, a félszigetbe fjordszerűen benyúló Lim-öböltől 3 km-re északra fekszik. Vrsarban két alkalommal (1743 és 1744.) is időzött korának hírhedt itáliai kalandora és írója Giacomo Casanova. Ez a program méltó lezárása volt ennek a gazdag hétnek – a hajón ebéd, jókedv és hála uralkodott, amiért mindezt megélhettük. A Vrsarban töltött néhány óra alatt még inkább elmélyültek a kapcsolatok, és lehetőségünk volt egy utolsó, közös kikapcsolódásra is a visszaindulás előtt.

Összességében a rovinji kurzus nemcsak szakmailag, hanem lelkileg is feltöltött. Új nézőpontokat kaptam a hivatásommal kapcsolatban, és megerősítést abban, hogy a pedagógusi pálya szépségei mellett az önmagunkra való odafigyelés is legalább olyan fontos. Hálás vagyok, hogy részt vehettem ebben az élményben, és bízom benne, hogy a tanultakat a mindennapi munkám során is hasznosítani tudom.

Jószívvel tudom ajánlani mindenkinek!

                                                         Tóthné Rick Katalin az Áldás Utcai Általános Iskola pedagógusa

Erasmus+ - Táguljon a világ nyertes pályázat egyik résztvevőjeként vettem részt Olaszországban, Giovani per I’ Europa a fogadó iskolai intézményben, az „Érthető és szerethető matematika az alsó tagozatban” című 1 hetes tanfolyamon.

Szombat este lázasan csomagoltam, nagyon figyeltem, hogy a saját poggyászom mellé pontosan bepakoljam a kurzus két oktatója által kért matematikai eszközöket is. Kicsit aggódtam, hogy mit fogok a „nagy ismeretlenben” kezdeni az idegen emberek között. Tudtam, hogy mindenki ugyanazért a célért jön, egy hét nem a világ, igyekszem a pozitív dolgokat, gondolatokat elraktározni és hazahozni magammal. Mivel az egyik célom a képviselt intézményem kapcsolatainak bővítése, nyitottan fogok mindenki felé fordulni. Ezekkel a gondolatokkal próbáltam elaludni.

Másnap nagy nyugalommal indultam a repülőtérre, ahol egy óra késéssel indult a gépem, így az átszállási időm annyira lecsökkent, hogy biztos voltam, hogy lemaradok… de, az a gép is késve indult. Hurrá! Megérkeztem! Este már a csapattal ismerkedtem. Fantasztikusak! Mindenki mosolyog, kiderült, hogy mindenki telve van izgalommal, mint én. A hely, Nicotera, gyönyörű!

A kurzuson két nagyon szimpatikus, tapasztalt, tanfolyamvezetőt/IGAZI PEDAGÓGUST ismertem meg,  akiknek minden szavukból sütött a hitelesség, az elkötelezettség, a tudás és a humor.  Oravecz Márta és Dr. Kivovicsné Horváth Ágnes. Mivel előzetesen már informálódtam, így tudtam, hogy mindketten a Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskolában tanítottak alsó tagozatos gyerekeket,  és többek között vezetőtanítói feladatuk is volt a felnőtt pedagógus továbbképzésben. Matematikát Finnországban is tanítottak a tanítóknak. Számos sikeres munkássággal, díjjal büszkélkedhetnek. Minden előadásuknál repült az idő, mindig tevékenykedtünk, játszva tanultunk. Ha látták rajtunk a fáradtságot, azonnal valami mozgásos módszerre váltottak. Például fordított barkóbát játszottunk, vagy példaként említve lett az elefánt a törtek között, ezt azonnal meghajtogattuk. Az meg egyenesen csúcs volt, mikor egy más ujjszámolást tanultam. Az elején küzdöttem az ujjaim hajtogatásával, de ezt biztos megtanítom az iskolám diákjaival, sőt a kollégáimmal is :)  A  kurzuson úgy ismerkedtem meg Varga Tamás és C. Neményi Eszter nevéhez fűződő matematikatanítási módszerén nyugvó, a mai kor követelményeihez igazodó matematika tanulás kezdő szakaszának módszertanával, hogy szinte észre sem vettem, természetes volt. A tanfolyam játékai közben a csapatszellem is kovácsolódott, közös facebook csoportot hoztunk létre, amelyre a tanfolyamról, a szabadidőről, a programokról, a szervezett városnézésekről készült fotók kerültek fel. A környező városlátogatások alkalmával sok látnivalóban volt részünk Nicotera-, Scilla-, Tropea városában. Az olasz emberek temperamentuma, nyugalma lenyűgözött, a szieszta szent, ne rohanjunk sehova. A szállásunk nagyon szép, kulturált, mindennel felszerelt volt, a napi háromszori étkezésünk egy igazi gasztronómiai túra volt. A tészták sokfélesége, az előételek hatalmas adagjai eleinte megijesztett, de csak az elején! A tenger gyümölcseinek kostolásába nagyon belejöttem. Véghné Juhász Krisztina a programok-, a kurzus szervezője, az olasz partner iskola kapcsolattartója, koordinátora, a projekt szíve-lelke mindenre figyelt.

Igazán fetöltődve, sok-sok élménnyel, új ismeretségekkel, barátokkal gazdagodva tértem haza!

A megszerzett  tudást igyekszem átadni avval a hévvel, vidámsággal, szeretettel, amivel én is megszereztem. KÖSZÖNÖM!

                                                                                               Tóthné Rick Katalin