Elemek megjelenítése címkék szerint: önismeret

Kurzus címe: A kiegyensúlyozott tanár – stresszkezelés, konfliktusfeloldás és én-határok

Helyszín és időpont: Málta, 2026. április 6-11. (tavaszi szünet)

Kurzusvezető: Benkő Imola Orsolya

Vannak pillanatok egy pedagógus életében, amikor a szakmai eszköztár bővítése helyett a belső erőforrások újrafelfedezésére van nagyobb szükség. Egy érzelmileg megterhelő időszak közepén érkeztem Máltára, az Erasmus+ program keretében megrendezett 'A kiegyensúlyozott tanár' kurzusra. Nem titkolt célom volt, hogy a tanítás módszertana helyett most önmagamra, a saját belső konfliktusaimra és határaimra fókuszáljak. Benkő Imola Orsolya kurzusvezető szakmai támogatása már ismerős volt számomra a tavalyi, rovinji 'Láthatatlan Színház' képzésről, így bizalommal vágtam bele ebbe az olykor fájdalmasan őszinte, de annál felszabadítóbb folyamatba.

A kurzus számomra túlmutatott a hagyományos stresszkezelési technikák elsajátításán. A tavalyi rovinji „Láthatatlan Színház” kurzus után, amely az érzékenyítés és önismeret kapuit nyitotta meg, a máltai képzés a belső konfliktusaim megértésére és az én-határok tudatosítására fókuszált.

Meghatározó élmény volt a Státusz séta és a „Fel és Le” játék, amelyek kíméletlen tükröt tartottak aktuális lelki állapotom elé. Az elmélyülést a Boal-féle „Zsaruk a fejben” technika és a „Szerepbolt” gyakorlat segítette, melyek rávilágítottak a belső elvárások és a valós igények feszültségére. Bár az asszertivitás és a nemet mondás gyakorlatai kihívást jelentettek, a Narratív önreflexió („Az én történetem”) segített elindítani az újjáépítési folyamatot.

Alsó tagozatos tanítóként meggyőződésem, hogy a pedagógus lelki egészsége a tanítás alapköve. A gyerekek ösztönösen megérzik tanítójuk minden rezgését, ezért a saját jól-létem közvetlenül kihat a tanítványaim fejlődésére és a csoportlégkörre.

A tanultakat a harmadik osztályosaimmal végzett reggeli körökbe építem be. Terveim között szerepel a Tudatos séta, a csendgyakorlatok és a gondolat-elengedési technikák bevezetése, célul tűzve ki a szociális és érzelmi kompetenciák fejlesztését már kisiskolás korban.

Málta építészeti öröksége lenyűgöző, ugyanakkor a túlzott beépítettség és a fenntarthatósági szempontok hiánya (pl. hulladékkezelés, műanyaghasználat) kontrasztban állt a belső egyensúly keresésével. Ez a tapasztalat megerősített abban, hogy a belső és a külső környezetünk védelme elválaszthatatlan egymástól.

A képzésen két kollégámmal vettem részt, így a tapasztalatok átadása közös munka lesz. Egymást támogatva tervezzük megosztani a tanult játékokat és önismereti gyakorlatokat a nevelőtestülettel, segítve ezzel a kollegiális közösség mentális egészségmegőrzését.

A máltai hét végére rájöttem, hogy a 'kiegyensúlyozott tanár' nem egy statikus állapot, hanem egy folyamatos munka önmagunkkal. Bár a szigeten tapasztalt környezeti visszásságok és a saját belső vívódásaim olykor nehézzé tették az utat, a drámapedagógia eszközei segítettek elindítani az újjáépítést. Hazatérve nemcsak technikákat hoztam magammal a harmadik osztályosaim számára, hanem egy fontos felismerést is: akkor tudok valódi derűt és biztonságot sugározni a gyerekek felé, ha merek szembenézni a saját árnyékaimmal is. Ez az Erasmus-mobilitás számomra nem csupán egy képzés volt, hanem az első magabiztos lépés egy tudatosabb és önazonosabb pedagógusi lét felé.

2023. augusztus 6-12. között, egy Erasmus+ mobilitás keretében, lehetőségem volt részt venni a „Tanári jóllét”: tanártámogató tréning, coaching és mentorálás a modern kihívások leküzdésére című kurzuson.

A kurzusosokat szervező Hungary Expert kínálatából nagyon tudatosan nem tantárgyi/szakmódszertani továbbképzést választottam, hanem olyat, amely elvégzése által saját személyiségemet fejleszthetem. Pedagógusként a tantárgyi és módszertani tudásom mellett a személyiségem is a munkaeszközöm, így saját mentális jóllétemre való tudatos odafigyelés a kiégés megelőzésének és a hatékony, örömteli munkavégzés feltétele. A kurzus tematikája megszólított és a gyakorlatban is maximálisan beváltotta a hozzá fűzött előzetes reményeimet.

Kiindulópontunk az önismeret fontossága volt, hasznos feladatokat kaptunk az erősségeink és fejlesztendő területeink beazonosításához, céljaink meghatározásához, a „mit” és „hogyan” mellett a „miért”-jeink definiálásához. Mindezek, valamint a (tanári) önismereti napló és a naplózás gyakorlatának megismerése biztosan segítségemre lesz abban, hogy a továbbiakban tudatosabban és eredményesebben határozzam meg a személyes és szakmai céljaimat, valamint nyomon kövessem azok megvalósulását. Az itt elsajátítottakat a tanári munkámban is alkalmazni tudom, például biztosan szeretném megismertetni az érettségire készülő diákjaimmal a célállítás SMART-modelljét, mellyel – úgy vélem - egyénivé, a belső motivációra épülővé, koncentráltabbá, fejlődésfókuszúvá tehetjük az érettségi vizsgára való felkészülést.

Hasznos volt rálátni a személyiségfejlesztés, a karrierépítés és az érzelmi intelligencia közötti szoros kapcsolatra. Szemléletemet gazdagította, hogy kurzuson szó esett a negatív automatikus gondolatok monitorozásáról, az önmagunkkal való belső kommunikációra, a gyakorta kritikus hangokra történő odafigyelés fontosságáról, a vágyott jövőkép vizualizációjáról, a tanult optimizmus gyakorlatáról, az értő figyelem hasznosságáról, kapcsolatalakító hatásairól.

A célállítás mellett arról is tanultunk és csoportos szituációs feladatokban tesztelhettük, miként tudjuk céljainkat, szándékainkat asszertív módon, önmagunk és a másik érdekeit is figyelembe véve kommunikálni, érvényre juttatni, „win-win” helyzeteket teremteni. Megállapíthattam, hogy ez nem is olyan könnyű, de szerencsére tanulható.

A csoportunk egyik leginkább várt témája a nemet mondás és az énhatárok védelme volt. Körüljártuk azon lehetséges tudatos és tudattalan okokat, amelyek miatt nehezen megy a nemet mondás, ötleteket gyűjtöttünk, javaslatokat kaptunk arra, hogyan tudjuk magunkat ezen helyzetekre felkészíteni, megerősíteni, érzelmi-lelki határainkat mások felé egyértelműen kommunikálni, azokat tartani, a határsértéseket megelőzni.

Trénerünk, Szász Ramóna kedves, mosolygós személyiségével oldott hangulatot, érzelmileg biztonságos közeget teremtett. Sokéves tapasztalata garantálta a szakmai hitelességet és gyakorlatorientáltságot. Figyelemmel volt arra, mely témakörök érdeklik leginkább a csoportot, ezek nagyobb hangsúlyt kaptak a kurzus során, emellett szakirodalom ajánlásával segítette az érintett témákban való későbbi egyéni elmélyedést.

A 23 fős csoportunk lendületesen, együttműködve, egymás iránti érdeklődéssel és nyitottsággal, sokat nevetve dolgozott, tanultunk egymástól, felismerésekkel, ötletekkel, „megoldókulcsokkal” gazdagodtunk.  Az egyéni, páros és csoportos feladatok, saját élményű gyakorlatok a csoporttársaim megismerése mellett az önmagamra való reflektálásra késztettek, segítséget adtak ahhoz, hogy a kizökkenjek a szokásos, rutinszerű működésmódomból, bátorságot és biztonságot adtak ahhoz, hogy a megismert gyakorlatokat a későbbiekben is alkalmazzam, kollégáimnak, tanítványaimnak továbbadjam.

A képzés helyszíne az Adria egyik gyöngyszeme, Rovinj volt. A nyüzsgő, életvidám, napsütéses város, a csodálatos tengerpartjával kiválóan lehetőséget adott a feltöltődésre, tökéletesen illett a tanári jóllét kurzus tematikájához.

Délutánjaimat Rovinj nevezetességeinek és a környező települések (Motovun, Porec, Pula) felfedezésével töltöttem egyéni és csoportos kirándulás keretében. A kirándulások és a tanfolyamok szervezésének és lebonyolításának lelke Véghné Juhász Krisztina volt, akinek segítőkészségére, kedvességére, profizmusára köszönettel gondolok.

A kurzus lezárulta után az új ismeretségek örömével, a fejlődés és belső változás beindulásának megélésével, valamint a következő évben való visszatérés vágyával és szándékával indultam haza Rovinjból. Pedagógus kollégáimat szeretettel bátorítom ezen tanfolyam elvégzésére, jómagam pedig örömmel vennék részt ennek a kurzusnak a folytatásán.

Istenes Mónika (Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola, Gimnázium és Zenei AMI, Budapest)