Beszámoló a „A kiegyensúlyozott tanár - stresszkezelés az iskolában, konfliktushelyzetek feloldása, én-határok védelme” szakmai továbbképzésről

A képzés helye: Málta

A képzés ideje: 2026.04.06-04.11.

1. Bevezetés és a képzés célja
A közelmúltban részt vettem a „A kiegyensúlyozott tanár - stresszkezelés az iskolában, konfliktushelyzetek feloldása, én-határok védelme” elnevezésű tréningen, amely a pedagógusok mentális egészségére, a stresszkezelésre és a hatékony iskolai kommunikációra fókuszált. A képzés célja az volt, hogy olyan eszközöket kapjunk, amelyekkel megőrizhetjük belső egyensúlyunkat a mindennapi kihívások közepette.

2. Módszertan és hangulat
A tréninget egy kiválóan felkészült szakember vezette, aki közvetlen és inspiráló légkört teremtett. A módszertan nem elméleti előadásokra, hanem aktív részvételre épült:

• Drámapedagógiai elemek: Játékos formában dolgoztunk fel nehéz szituációkat az iskolai életből, a magánéletből, a környezeti hatásokból vett mintákkal.
• Szerepjátékok: Lehetőségünk volt biztonságos, gyönyörű  környezetben modellezni a konfliktushelyzeteket.
• Vidám hangulat: A közös nevetés és a támogató közeg már önmagában is feszültségoldó hatású volt.

3. Főbb szakmai pillérek és személyes tapasztalatok

• Önismeret és elfogadás: A tréning egyik legértékesebb része az önismereti munka volt. A szerepjátékokon keresztül jobban ráláttam saját reakcióimra, és ez segített a mások (diákok, kollégák) nézőpontjának mélyebb megértésében és elfogadásában.
• Stresszkezelés: Gyakorlati technikákat sajátítottunk el, amelyek segítenek a kiégés megelőzésében és a munkahelyi stressz kezelésében.
• Asszertív kommunikáció: Kiemelt figyelmet fordítottunk az önérvényesítő, mégis tiszteletteljes kommunikációra. Számomra ez egy fontos fejlődési terület, ahol a tréning során tanult panelek és szemléletmód azonnal alkalmazható segítséget adtak.

A képzés során felismertem, hogy a pedagógusmunka egyik legnagyobb stresszforrása a folyamatos kommunikációs készenlét. Az asszertivitás ebben segít: úgy képviselni a saját és az iskola érdekeit, hogy közben nem sértjük meg a partnert (diákot, szülőt vagy kollégát).

4. A tréningen az alábbi tanulságokat emeltem ki magamnak:

• Az „Én-üzenetek” ereje: Megtanultuk a vádaskodó „Te-üzenetek” (pl. „Már megint nem figyelsz!”) helyett saját érzéseinkre és szükségleteinkre alapozni a mondanivalónkat (pl. „Zavar, amikor egyszerre többen beszélnek, mert így nehezen tudom átadni a tananyagot.”). Ez segít elkerülni a másik fél védekező vagy támadó reakcióját.
• Határozott nemet mondás: Gyakoroltuk, hogyan húzzunk meg egészséges határokat bűntudat nélkül. Ez kulcsfontosságú a kiégés megelőzésében.
• Aktív hallgatás és empátia: A szerepjátékok során átéltük, hogy az asszertivitás nemcsak a beszédről, hanem a másik fél valódi meghallgatásáról is szól. Ha a partner érzi a megértést, a konfliktus fele már meg is oldódott.
• Fejlődési irányom: Személyes célként tűztem ki, hogy a feszült szituációkban tudatosabban alkalmazzam a „lemezjátszó-technikát” (a kérésünk nyugodt, de következetes ismétlése), elkerülve ezzel a játszmákat és az indulatokat.

5. Összegzés
A képzés megerősített abban, hogy a pedagógiai munka minősége szorosan összefügg a saját belső jóllétünkkel. A tanult technikákat – különösen az asszertív párbeszédet és a játékos feszültségoldást – igyekszem beépíteni a mindennapi munkámba.

A képzést nagyon hasznosnak tartottam, a tréning vezetője Benkő Imola Orsolya fantasztikus személyiség, aki remekül koordinálta a csoportot. A csoportunk tagjai nagyon jól összekovácsolódtak,  együtt tudtunk működni, megosztva mindennapi problémáinkat közös megoldási lehetőségeket kerestünk/ játszottunk el.

Kiss Ilona
2026.04.20.