Elemek megjelenítése címkék szerint: madeira

Fenntarthatóság 740 km2-en
Tanári kurzus Madeirán
Funchal, 2025. 10. 25-11.01.

Az ’Education for sustainable living’ című angol nyelvű képzés helyszíne a csöppnyi, turizmusáról híres portugál sziget, Madeira volt. A sziget hossza 57 km, szélessége 22 km mindössze, a repülőtér kifutója a tenger fölé lóg, de itt minden talpalatnyi hely különleges.
A program során a globális környezeti helyzetet elemeztük és annak várható következményeit, valamint az esélyeinket, hogy mely intézkedések milyen módon segíthetnek ennek a jövőképnek az elkerülésében.
Elképesztően lelkes és hatalmas tudású tanárunk, Sergio révén a fenntarthatóság globális és helyi kérdéseiről szereztem ismereteket és azok megoldási lehetőségeiről.
Először tantermi keretek között, majd a terepen ismertem meg a fenntarthatóság helyi gondjait és kreatív megoldásait. Kiemelt problémaként elemeztük a sziget sajátos felszíni és éghajlati adottságait. A várost bejárva megnéztük, hogyan igyekeznek rugalmasan, a város és a természet érdekeit egyaránt figyelembe véve megoldani a vízhiányt és az időszakos áradatok okozta veszélyeket csökkenteni, megoldani. Ennek kapcsán megnéztük a városi vízelvezető csatornákat és azok útvonalait, valamint a sziget északi oldalát nagyobb mennyiségben érő esőzések vizét a hegyeken átvezető levadákat a hegyekben.
Egy terepgyakorlaton az erdők szerkezetének változását követtük, valamint a városi vízelvezető hálózat kezdeti szakaszán, azaz a környező hegyekben elemeztük a különböző fafajták jelentőségét a hegyoldalakat borító talaj stabilitásában.
Megnéztük az erdőtüzek után hogyan regenerálódik az erdő és milyen változások történnek az erdő összetételében.
Már zajló fenntarthatósági programokat elemeztünk, melyek a globális problémákat igyekeztek kezelni. Az elemzéseken látottakat és kreativitásunkat használva az egyén szintjére lebontott cselekvési terveket készítettünk egy-egy adott helyzetre, mellyel a "sok kicsi sokra megy" elv alapján lehet tenni jövőnkért.
Kiemelt szerepet kapott a fenntartható turizmus, hiszen Madeira igen népszerű turista célpont. A szigetet adottságai vonzó hellyé teszik a hegymászók, valamint a tájékozódási futás hagyományos és GPS irányította változatait űzők körében, így a nyaralókat messze meghaladják a sportturisták.
A globális megoldások keresése mellett a hosszútávú gondolkodás is helyet kapott a programban. Módszertani ötlettárat kaptunk a fenntarthatóság iskolai szerepének növelésére, hiszen előre tekintve csak az oktatás képes számottevő változást okozni az emberek szemléletében.
A globális környezeti problémák olyan, már körvonalazódó következményeit gyűjtöttük össze, ami a mai fiatalok életét biztosan befolyásolja majd. Ezek megismerése tettekre sarkallhatja az általános iskolás korosztályt is és meghatározza a jövő nemzedék gondolkodását.
A fenntarthatóság globális kérdéseiről szerzett ismeretek és megoldási lehetőségek a munkám során igen hasznos ismeretet jelentenek, hiszen kémiát és természetismeretet tanítok.
A fenntarthatóság helyi gondjainak és kreatív megoldásainak megismerése a megoldások sokféleségére és a kreativitás erejére hívta fel a figyelmemet.
Sajnos szembesültünk azzal is, hogy a turizmus és a természetvédelem érdekeit csak részlegesen lehet egyeztetni. Egy olyan országban, mely a turizmusból él és csak repülőgéppel, vagy hajóval érhető sosem lesznek jó alku pozícióban a környezetvédők.
Délutánjaink szabad, illetve szervezett, közös programokkal teltek és a rendkívüli helyszín egyedülálló lehetőségek sorát kínálta ehhez, de hamar megtanultuk, hogy ezen a vulkanikus szigeten két irányba lehet menni, felfelé, vagy lefelé.
Megérkezésem napján csak este kezdődött a közös munka, így ezt a napot arra használtam, hogy a szigetet átvágva egy szervezett program keretében megnéztem az északi terület legszebb helyét Porto Monizt és környékét. Sétáltam a fekete, vulkanikus homokjáról híres Seixal homokos strandján, fürödtem a sziklákkal határolt parti medencékben és láttam számtalan vízesést, meseszép, meredek sziklákat, völgyeket az úton. Jártunk a misztikus Fanal erdőben, majd a hazaúton megálltunk a déli part köves strandján Porto do Solban. A helyi hop on – hop off busszal meglátogattuk Câmara de Lobos öblét, ami Winston Churchill kedvenc helye volt a szigeten.
Közös szervezésben egy katamaránon voltunk bálnalesen, ahol tényleg láttunk kisebb bálnákat és delfineket.
Már megérkezésünkkor feltűnt, hogy az egész sziget egy hatalmas teraszos banánültetvény és virágoskert melynek báját csak növelik a kissé ódon, egyedi stílusú épületek, kövezett, vendéglőkkel teli utcák. Csak sétálni is nagy élmény erre.
A tengerpartról induló felvonó kabinjában utazva jutottam el a valamikori királyi palota kertjében kialakított lélegzetelállító parkba. A keleties stílusú, különleges növényekkel betelepített park minden szeglete egy kis ékszerdobozra emlékeztet, végéből pedig fantasztikus látvány nyílik a fővárosra, Funchalra.
Az esti hazautazás ismét lehetőséget adott egy túrára a sziget középső részén megcsodálható Rabacal melletti 25 forrás nevű helyre. Aki akar, megszámolhat 25 forrást, de többet, vagy akár kevesebbet is, hiszen néhány nagyobb zuhatag mellett szinte a katlan minden pontján csöpög valahol a víz.
Csodás emlékekkel tértem haza, remek új baráti kapcsolatokkal és módszerekkel, ötletekkel tele, hogyan tegyem a fenntarthatóságot az iskolai munka és a diákélet szerves részévé. hálás vagyok az Erasmus+ programnak a lehetőségért.

Paragi Ferencné

Jóllét és stresszkezelési kurzus Madeirán

Iskolánk, a Váci Waldorf Általános Iskola Erasmus+ programjának keretében, a Teacher Academy szervezésében 2025. október 6-10-ig részt vettem egy tanári jólléttel és stresszkezeléssel kapcsolatos 5 napos kurzuson. 

Európa több országából találkoztam kollégákkal: olasz, német, litván, lengyel, bolgár tanárokkal. A kurzus angol nyelven folyt.

Amiért ezt a kurzust választottam: 52 éves vagyok, kis megszakításokkal 20 éve tanítok. Sokan másokhoz hasonlóan a munkámat és a családomat tekintve is fordulatos, változásokkal teli éveket élek. Fontos számomra, hogy feladataimban továbbra is egészségesen, derűsen, motiváltan, nagyjából állandó erőkifejtéssel, lendülettel tudjak benne lenni, és hogy jó hatással legyek a körülöttem lévőkre.

Helyszínként az Atlanti-óceánban elhelyezkedő Madeira szigetét választottam. Nem véletlenül. Bevallom, nagy vágyam volt látni az óceánt (sosem jártam még meleg tengernél sem), másrészt azt gondoltam, a hely adottságai önmagában is hozzá fognak járulni ahhoz, hogy kiszakadva a mindennapokból észrevegyem, mire van szükségem ahhoz, hogy “elég jól” legyek. Nem csalódtam.

A kurzus a jóllét és a stressz alapfogalmainak és biológiai hátterének tisztázása mellett betekintést nyújtott a jóllét elérésének, illetve a stresszhelyzetek kezelésének módjaiba. A sok közös, páros és egyéni gyakorlat során megtapasztalhattuk az egyes módszerek minőségét és hatékonyságát, illetve azt, hogy melyik módszer passzol többé vagy kevésbé saját személyiségünkhöz.

A kurzus órái az alábbiakkal teltek:

Első nap párban ismerkedtünk közelebbről, majd mutattuk be egymást a többieknek. Ezután mindenki beszélt a saját iskolájáról, illetve arról, miért választotta ezt a kurzust.

Elvégeztünk egy aktív meditációt is, a városban a mindenféle kommunikációt mellőzve sétáltunk és figyeltük meg környezetünket.

Második nap légzésgyakorlattal kezdtünk, majd egy “időjárásjelentést” kellett az aktuális érzelmi állapotunkról adni, illetve csupán hangadással kifejezni azt. Ezek után megfogalmaztuk magunknak, mi segíthetne a napi egyensúlyunk megtalálásában. Körüljártuk a jóllét fogalmát, részletesen tárgyaltuk különféle szintjeit, majd elkészítettük a saját jóllétünket megmutató színes ábránkat. 

Meghatároztuk, mi a stressz, és páros iskolai szituációs játékokon keresztül elemeztük, mit okoznak bennünk, illetve milyen viselkedéseket, válaszokat váltanak ki belőlünk a munkahelyi stresszhelyzetek.

Harmadik nap a zene ritmusának, hangzásának érzelmeinkre gyakorolt hatásával foglalkoztunk. Konkrét gyakorlat segített a zene által kifejezett érzelmek azonosításában, illetve abban, milyen zenei elemekkel mit fejezhetünk ki, hogyan kerülhetünk a zene segítségével nyugodt, kiegyensúlyozott, vagy épp ellenkezőleg, aktív, tevékeny, motivált állapotba.

A negyedik napon a szabadban végeztünk meditációs és alapvető jógagyakorlatokat, megismerkedtünk a mantrával és annak jelentőségével, hatásaival. A záró napon a kurzus értékelése után egy közös kirándulásra mentünk a közeli hegyekbe.

A kurzus pozitív hozadéka volt, hogy kapcsolatokat építhettem külföldi kollégákkal, beleláthattam más európai országok állami iskoláiban zajló oktatás körülményeibe, a helyi problémákba, eszmecseréket folytathattam az oktatás globális problémáiról (digitális eszközök elterjedése, erős hatása, túl nagy osztálylétszámok-kevés tanár, tanulók motiválásának nehézsége). Felfrissítő volt a kitekintés, a folyamatos idegen nyelvi kommunikáció, és a különleges környezet.

Waldorf tanárként közösen és egyénileg is végzünk szellemi munkát, folyamatosan fejlesztjük magunkat, rátekintünk munkánkra és saját magunkra. A kurzus és az út megerősített abban, hogy az önmagunkkal való törődés, önmagunk tudatos megfigyelése tanárként és magánemberként is elengedhetetlen, ennek gyakorlatait mindennapi szokássá kell alakítanunk. Nem mindegy, milyen állapotban, hangulatban zajlanak munkanapjaink, hogyan reagálunk a stresszhelyzetekben, egyáltalán mi az, amit stresszként értelmezünk. A kurzuson megismert, illetve felelevenített technikák, módszerek némelyikének átvétele hatékony segítségemre lehet. Ahogy Vekerdy Tamás mondta: a szülőnek néha ki kell lépni a szülő szerepből, a családi körből, hogy feltöltődve a gyerek egy újra “rágható” szülőt kapjon. Így van ez velünk, tanárokkal is. Meg kell találnunk a módját, hogy nap mint nap megújulva tudjunk működni, hogy a tanítványaink egy “rágható” tanárt kapjanak.

Intézményünkből ketten, az ERASMUS+ koordinációs feladatait ellátó két nyelvtanár utaztunk 2022. július legvégén hatnapos képzésre a festői óceáni szigetre, a Portugáliához tartozó Madeirára. Ezt a tanártovábbképzést egy német intézet (IFEL) szervezte, fő előadói egy nagy nemzetközi projekttapasztalattal bíró szlovén intézményvezető, valamint egy Írországban élő lett hölgy, a kultúraközi párbeszéd értője voltak. 50 résztvevője pedig Európa számos országából érkezett ERASMUS+ iskolai koordinátor vagy aktivista, akik részben frissen akkreditált, részben akkreditációra, vagy éppen „rövid” projektekre készülő intézményeket képviseltek. A képzés témája az oktatási intézményekben megvalósuló ERASMUS+ mobilitási, vagyis utazási projektek menedzsmentje volt.

Vagyis: hogyan vezényeljünk le egy európai finanszírozású, európai adminisztrációs elvárásokat támasztó projektet. Melyek a folyamat fázisai, és mely kérdéseket érdemes feltennünk. Szó volt az alábbiakról:

• hogy terveznünk kell pénzügyi és tartalmi szempontok szerint (planning);
• hogy a szervezés gyakorlati teendőit alaposan és körültekintően, lehetőleg társakkal érdemes végeznünk (team management, planning);
• hogy a feladatok megosztása hatalmasat lendít a sikerességen (team management, sharing tasks);
• hogy menet közben, a folyamatok előrehaladásának tükrében módosíthatunk a tervezetteken (implementation and monitoring);
• hogy jó dolog előre átgondolni a lehetséges kockázatokat, és azokra forgatókönyvvel rendelkezni (risk management);
• hogy az élményekről beszámolni nemcsak örömteli, de éppúgy lényegi része az egésznek, mint az átélés (dissemination – „ha én ezt a klubban elmesélem…”);
• hogy amit tanulunk egy út során, abból más is tanulhat (exploitation);
• és hogy minden ilyen élmény hosszú távon formál bennünket, mint egyéneket és mint közösséget.

Az ERASMUS+ projektekre jellemző informális tanulási módszerek (pl. world café) segítették és gazdagították a menedzsment lépéseinek gyakorlati (és játékos) elsajátítását. Előadónk mókás videókkal fűszerezte az esetleg egy hatszáz oldalas dokumentumban is fellelhető száraz tudnivalókat; sokszor épült egy-egy „tanóra” a résztvevők már meglévő, improvizált kiscsoportos beszélgetések keretében, valamint azok eredményeként születő nagy poszterek segítségével megosztott tudására. Nagy segítséget jelent a projektmenedzsmentben a táblázatok, időzítők bemutatása, rendelkezésre bocsátása is. Az interkulturális foglalkozások fókuszában a sztereotípiáink, a tolerancia, a kulturális sajátosságok, valamint a megmutatkozás vágya és készsége álltak.

Két estét az interkulturális bemutatkozásnak szenteltek a szervezők. A képviselt 9 ország (a résztvevők számának csökkenő sorrendjében: Görögország, Németország, Szlovénia, Litvánia, Magyarország, Ausztria, Szlovákia, Finnország, Lettország) mindegyike frappáns, a német résztvevők esetében kifejezetten önirónikus módon ábrázolta kultúrája sajátosságait. Finom falatok is kerültek minden ország kínálatából (bár a görög kollégák poggyásza későn érkezett utánuk, így a zamatos „import” paradicsom nem a hasunkban landolt), no meg ének és tánc, amivel még ünnepibbé varázsoltuk ezeket az estéket.

Módunk volt egy-egy személyes, a saját folyamatban lévő projektünk kérdéseit érintő konzultáción részt venni tapasztalt képzőinkkel. Műhelymunka keretében három napon egy-egy órán át minden résztvevő csapat a maga igényeinek, projekt-szintjének megfelelő lépésekben gyakorolhatta magát, mi dokumentumokat dolgoztunk ki a sebesen közelgő diákmobilitásokra tekintettel. A résztvevők sokféle hátterének, a nemzetköziesítésben, projektmunkában elért szintjének megfelelően más műhelyekben együttműködési ötletek kidolgozása, illetve interkulturális tanulást segítő módszerek elsajátítása zajlott.

Két délelőtt a résztvevők közül a tapasztaltabbak bemutatták ERASMUS+-gyakorlatukat. A megismert ötletek, stratégiák közül engem leginkább azé a német óvónőképzőé ragadott meg, ahol az ERASMUS+ mobilitásokra készülő tanulók külön osztályba járnak. Ennek az osztálynak a speciális tantervében szerepel az interkulturális felkészítés, illetve így szakmai utazásaikkal (amelyeket egyébként nagyjából egy időben élnek át) nem zavarják meg az egész iskolai működést.

A záró nap csúcspontja a gyakorlati munka termésének learatása volt: a résztvevők prezentálták a műhelyekben született terméket. Az interkulturális csapat három, különböző célú utazás történetét improvizálta végig, nagy tetszést aratva.

Mint családi nyaraláskor, esetünkben sem mellékes, hogy csodálatos helyen voltunk (nem tehetünk róla – ide hirdették meg ebben a témában a nyári képzést…). Nem feltétlenül arra gondolok, hogy a helyszín egy fantasztikus kilátást nyújtó négycsillagos hotel volt. Inkább mindarra a természeti csodára, amit ez a Madeirának elnevezett, illatos „úszó kert” (Plinius) rejt, és amelyeknek csak töredékét volt módunkban élvezni – de azt nagyon!

Mindez valóban formáló, és a mindennapi munkánkra, sőt, a jövőbeli téli gondolataink fénytartalmára is jelentős hatással bíró, egészen biztosan megtérülő befektetés volt.

https://vac.piarista.hu/erasmus