Tanári kurzus Máltán

Projekt kód: 2024-1-HU01-KA122-SCH-000228397

Helye és ideje: Valletta, 2025. 10. 27-11.02. (6 nap képzés és 2 nap utazás)

Résztvevő: Komenczi Lenke

Nagy izgalommal vártam a képzést: egyrészt szinte az utolsó percben – az egyik kolléganőm helyett, aki nem tudott eljönni-, léptem be a rendszerbe, jelentkeztem, másrészt még soha nem vettem részt Erasmus + -oktatáson.
Ez az izgalom már az első nap oldódott bennem, amikor megismertem a csoporttársaimat és tanárunkat, Krizsán Pált. Az oldott, nyugodt hangulatú légkör jellemezte aztán az egész hetünket. Bátran fordulhattam segítségért akár Palihoz, az oktatónkhoz, akár a többiekhez. Szükségem is volt rá, hisz azért is jelentkeztem a képzésre, hogy nagyobb tájékozottsággal, rálátással rendelkezzek az oktatást segítő digitális anyagokban. Ez maximálisan meg is valósult: húsz programot ismertünk meg a hang- és képvágási technikák mellett. Lelkesen jegyzeteltem, hogy majd itthon is könnyen elő tudjam „varázsolni” ezeket az anyagokat, hisz sok gyakorlás szükséges még az elmélyítésükhöz.
Számomra újdonság volt a Mesterséges Intelligencia felhasználása az oktatóprogramokban.
A komolyabb feladatok mellett Pali gondoskodott a levezetésről is: többször mi magunk is kipróbáltunk egy-egy játékot.
Szeretnék köszönetet mondani tanárunknak, Palinak a pontos, lelkiismeretes felkészülésért, az élvezetes oktatásért!
Az órák közti szünetekben megosztottuk előző napi városi élményeinket: ki hol járt, mit látott, mit érdemes megnézni.
Az utolsó nap pedig egy csodálatos közös kirándulásban volt részünk Málta nevezetes helyein: Mdinában, a Blue Grottónál , a Dingli-szikláknál és Marshaxlokkban.
Köszönöm szépen a lehetőséget, a Hungary Expert munkatársainak pedig az odafigyelő, segítőkész munkát!

Budapest, 2025.11.30.

Tanári kurzus Rómában

Projekt kód: 2024-1-HU01-KA122-SCH-000228397
Helye és ideje: Róma, 2025. november 2–9. (6 nap képzés és 2 nap utazás)
Résztvevő: Dajka Gyula

Disszeminációs beszámoló az Erasmus+ tanári mobilitásról

1. A mobilitás kerete és célja
2025. november 2–9. között az Erasmus+ program keretében Olaszországban, Rómában vettem részt tanártovábbképzésen. A képzés helyszíne az Europass Teacher Academy volt. A mobilitás típusa tanártovábbképzés volt, melynek címe: Artificial Intelligence for Education: Exploring the Frontiers of ICT.
A képzés iránti érdeklődésemet elsősorban a mesterséges intelligencia oktatási alkalmazhatósága motiválta. Kíváncsi voltam arra, hogy az AI-eszközök közül milyen ingyenes, könnyen hozzáférhető valamint költséges megoldások állnak a pedagógusok rendelkezésére, és ezek hogyan segíthetik a tanórai munkát, az óratervezést és a felkészülést. Fontos kérdés volt számomra az is, hogyan növelhető a tanulók motivációja az AI segítségével, illetve hogy milyen lehetőségei és korlátai vannak ezeknek az eszközöknek az oktatásban.
2. A képzés szakmai tartalma
A tanfolyam során aktív, gyakorlatorientált munkában vettünk részt. A tréningeken bemutattuk saját intézményeinket, megismertük egymás oktatási környezetét, majd csoportmunkában közös óraterveket és interaktív tanórai feladatokat dolgoztunk ki. A képzés során az AI-eszközök kipróbálása mellett az elméleti alapok megismerése is kiemelt szerepet kapott.
A képzés nemzetközi tanári közösségben zajlott: belga, osztrák, szlovén, német és spanyol kollégákkal dolgoztam együtt. A résztvevők között középiskolai tanárok, nyelviskolai oktató, egyetemi tanár és kulturális intézményben dolgozó szakember is volt, ami különösen sokszínű szakmai tapasztalatcserét tett lehetővé.
3. Hasznosulás
A mobilitás hatására megerősödött bennem az a szemlélet, hogy az oktatás gazdagítható és színesíthető az AI-eszközök tudatos, etikus alkalmazásával. A jövőben az AI-t elsősorban óratervezéshez, kreatív ötleteléshez, feladatgeneráláshoz és digitális tananyagok készítéséhez szeretném használni.
A képzés tapasztalatait már megosztottam kollégáimmal egy rövid beszámoló és bemutató formájában, valamint felajánlottam egy későbbi workshop megtartását az érdeklődők számára. Írásban összegyűjtöttem a tanfolyam anyagait, amelyeket szívesen megosztok, illetve szakmai beszélgetések alapjául szolgálhatnak.
4. Produktumok
A képzés legfontosabb szakmai hozadéka a szöveg alapú generatív AI-eszközök oktatási alkalmazása volt. Ezek az eszközök bármely korosztály számára használhatók, az alsó tagozattól az egyetemi szintig, és különböző tantárgyakban jól alkalmazhatók – számomra különösen ének-zene és angol nyelv területén.
Konkrét produktumok:
• Task Storybook – Gemini (Google): Cicás, római témájú mesekönyv - szövegfeldolgozás
https://gemini.google.com/share/f3545d52038a

• Gamma AI – A középkor zenéje - zenetörténeti jegyzet használata
https://gamma.app/docs/A-kozepkor-zeneje-14imuioqb1tgmyz?mode=doc

• Szövegfeldolgozási feladat – Róma építészete
https://docs.google.com/document/d/1mVq136tYD71AP95vWVG4Rp5nVP0LW48SB6nCEpmi2HY/edit?usp=sharing

5. Összegzés
Ez volt az első alkalom, hogy külföldön, angol nyelvű továbbképzésen vettem részt. A program szakmailag és emberileg is megerősítő élményt jelentett, növelte a magabiztosságomat, nemzetközi kapcsolatokat hozott, és inspiráló kulturális közegben zajlott. Szívesen emlékszem vissza erre az időszakra, és örömmel vennék részt hasonló mobilitásban a jövőben is.
Köszönöm a szervezők támogató munkáját!

Fenntarthatóság 740 km2-en
Tanári kurzus Madeirán
Funchal, 2025. 10. 25-11.01.

Az ’Education for sustainable living’ című angol nyelvű képzés helyszíne a csöppnyi, turizmusáról híres portugál sziget, Madeira volt. A sziget hossza 57 km, szélessége 22 km mindössze, a repülőtér kifutója a tenger fölé lóg, de itt minden talpalatnyi hely különleges.
A program során a globális környezeti helyzetet elemeztük és annak várható következményeit, valamint az esélyeinket, hogy mely intézkedések milyen módon segíthetnek ennek a jövőképnek az elkerülésében.
Elképesztően lelkes és hatalmas tudású tanárunk, Sergio révén a fenntarthatóság globális és helyi kérdéseiről szereztem ismereteket és azok megoldási lehetőségeiről.
Először tantermi keretek között, majd a terepen ismertem meg a fenntarthatóság helyi gondjait és kreatív megoldásait. Kiemelt problémaként elemeztük a sziget sajátos felszíni és éghajlati adottságait. A várost bejárva megnéztük, hogyan igyekeznek rugalmasan, a város és a természet érdekeit egyaránt figyelembe véve megoldani a vízhiányt és az időszakos áradatok okozta veszélyeket csökkenteni, megoldani. Ennek kapcsán megnéztük a városi vízelvezető csatornákat és azok útvonalait, valamint a sziget északi oldalát nagyobb mennyiségben érő esőzések vizét a hegyeken átvezető levadákat a hegyekben.
Egy terepgyakorlaton az erdők szerkezetének változását követtük, valamint a városi vízelvezető hálózat kezdeti szakaszán, azaz a környező hegyekben elemeztük a különböző fafajták jelentőségét a hegyoldalakat borító talaj stabilitásában.
Megnéztük az erdőtüzek után hogyan regenerálódik az erdő és milyen változások történnek az erdő összetételében.
Már zajló fenntarthatósági programokat elemeztünk, melyek a globális problémákat igyekeztek kezelni. Az elemzéseken látottakat és kreativitásunkat használva az egyén szintjére lebontott cselekvési terveket készítettünk egy-egy adott helyzetre, mellyel a "sok kicsi sokra megy" elv alapján lehet tenni jövőnkért.
Kiemelt szerepet kapott a fenntartható turizmus, hiszen Madeira igen népszerű turista célpont. A szigetet adottságai vonzó hellyé teszik a hegymászók, valamint a tájékozódási futás hagyományos és GPS irányította változatait űzők körében, így a nyaralókat messze meghaladják a sportturisták.
A globális megoldások keresése mellett a hosszútávú gondolkodás is helyet kapott a programban. Módszertani ötlettárat kaptunk a fenntarthatóság iskolai szerepének növelésére, hiszen előre tekintve csak az oktatás képes számottevő változást okozni az emberek szemléletében.
A globális környezeti problémák olyan, már körvonalazódó következményeit gyűjtöttük össze, ami a mai fiatalok életét biztosan befolyásolja majd. Ezek megismerése tettekre sarkallhatja az általános iskolás korosztályt is és meghatározza a jövő nemzedék gondolkodását.
A fenntarthatóság globális kérdéseiről szerzett ismeretek és megoldási lehetőségek a munkám során igen hasznos ismeretet jelentenek, hiszen kémiát és természetismeretet tanítok.
A fenntarthatóság helyi gondjainak és kreatív megoldásainak megismerése a megoldások sokféleségére és a kreativitás erejére hívta fel a figyelmemet.
Sajnos szembesültünk azzal is, hogy a turizmus és a természetvédelem érdekeit csak részlegesen lehet egyeztetni. Egy olyan országban, mely a turizmusból él és csak repülőgéppel, vagy hajóval érhető sosem lesznek jó alku pozícióban a környezetvédők.
Délutánjaink szabad, illetve szervezett, közös programokkal teltek és a rendkívüli helyszín egyedülálló lehetőségek sorát kínálta ehhez, de hamar megtanultuk, hogy ezen a vulkanikus szigeten két irányba lehet menni, felfelé, vagy lefelé.
Megérkezésem napján csak este kezdődött a közös munka, így ezt a napot arra használtam, hogy a szigetet átvágva egy szervezett program keretében megnéztem az északi terület legszebb helyét Porto Monizt és környékét. Sétáltam a fekete, vulkanikus homokjáról híres Seixal homokos strandján, fürödtem a sziklákkal határolt parti medencékben és láttam számtalan vízesést, meseszép, meredek sziklákat, völgyeket az úton. Jártunk a misztikus Fanal erdőben, majd a hazaúton megálltunk a déli part köves strandján Porto do Solban. A helyi hop on – hop off busszal meglátogattuk Câmara de Lobos öblét, ami Winston Churchill kedvenc helye volt a szigeten.
Közös szervezésben egy katamaránon voltunk bálnalesen, ahol tényleg láttunk kisebb bálnákat és delfineket.
Már megérkezésünkkor feltűnt, hogy az egész sziget egy hatalmas teraszos banánültetvény és virágoskert melynek báját csak növelik a kissé ódon, egyedi stílusú épületek, kövezett, vendéglőkkel teli utcák. Csak sétálni is nagy élmény erre.
A tengerpartról induló felvonó kabinjában utazva jutottam el a valamikori királyi palota kertjében kialakított lélegzetelállító parkba. A keleties stílusú, különleges növényekkel betelepített park minden szeglete egy kis ékszerdobozra emlékeztet, végéből pedig fantasztikus látvány nyílik a fővárosra, Funchalra.
Az esti hazautazás ismét lehetőséget adott egy túrára a sziget középső részén megcsodálható Rabacal melletti 25 forrás nevű helyre. Aki akar, megszámolhat 25 forrást, de többet, vagy akár kevesebbet is, hiszen néhány nagyobb zuhatag mellett szinte a katlan minden pontján csöpög valahol a víz.
Csodás emlékekkel tértem haza, remek új baráti kapcsolatokkal és módszerekkel, ötletekkel tele, hogyan tegyem a fenntarthatóságot az iskolai munka és a diákélet szerves részévé. hálás vagyok az Erasmus+ programnak a lehetőségért.

Paragi Ferencné

Csoportos diákmobilitás Cipruson

A második diákmobilitás helyszíne a ciprusi Paphos volt. Itt az iskolában zajló munkával, a diákélettel, az elfogadás és befogadás módjaival, a helyi fenntarthatósági törekvésekkel és a történelmi hagyatékkal ismerkedtünk.

2025 november 09-én indult a program 13 diákkal, és két kísérőtanárral. Ciprus megközelítése repülővel volt lehetséges, így a budapesti Liszt Ferenc repülőtéren kezdtük utunkat. Megérkezve még két romániai iskola csoportjaival találkoztunk és ismerkedtünk meg. Sajnos a csoportok nem azonos helyen szálltak meg, így csak a közös kiránduláson találkoztunk ismét. Szállásunk a városon kicsit kívül eső, remekül felszerelt szállodában volt. Bár már érezhető volt, hogy október van, a hőmérséklet a kellemes 23-25 fok között mozgott és a szálloda medencéje, a tenger közelségével együtt a nyaralás hangulatát hozta a délutánokba.

A diákok 3-5 fős apartmanokban voltak elszállásolva, sajnos egyes apartmanok kissé távol estek egymástól. A többi, helyi szállodához hasonlóan az épületek, a kert és napozók mögött a tenger hullámzott. A gyerekek boldogan ismerkedtek az elegáns, környezettel és örömmel próbálgatták a svédasztalos étkezések fogásait. Sokan itt láttak először tengert, kóstoltak először halat, vagy próbáltak ki zöldségeket, melyeket előtte sohasem ettek.

A napjaink délelőtt az iskolában teltek. A tervezett program csak kissé változott a hét során, mert a szerdai napon egésznapos kirándulás miatt az aznapi programot az előző napok programjához csatoltuk. Emellett a fenntarthatóság helyi formái is a programba kerültek. Ennek révén kerültünk keddi iskolalátogatás során a számunkra legnagyobb élményt és a leghasznosabb tapasztalatot nyújtó technika órára, ami a fenntarthatóság legtökéletesebb példája volt. Ide két órára is bementünk.

Elképesztő önállóságot, magabiztosságot láttunk a gyerekek részéről. A tanár óra elején kiosztotta a feladatot, és a gyerekek teljesen önállóan dolgoztak, használták a gépeket. Mint megtudtuk, a gépek használatát, annak szabályait előtte megtanulták már a diákok, a balesetvédelmi szabályokat szemmel láthatóan betartják és a munkát élvezik.

Beszélgetéseink során kiderült, hogy a technikát tanító tanár a kedvencük. A bizalom és az önálló munka lehetősége magabiztossá teszi a gyerekeket és növeli felelősségtudatukat.

A felhasznált alapanyagok többsége használt anyag, vagy maradék, melyek így újrahasznosításra kerülnek és ez a szemlélet beépül a diákok mindennapi életébe. Nem csak megismerik az újrahasznosításnak azt a módját, mellyel a mindennapi életben az emberek hozzájárulhatnak a környezettudatos életmódhoz, de mellette képesek is lesznek a tanultak alapján felhasználni a környezetük „hulladékait”.

Mialatt a gyerekek, velünk mit sem törődve, elmélyülten dolgoztak, megnéztük és ki is próbáltuk azokat a tárgyakat, játékokat, melyeket a különböző évfolyamok készítettek.

A következő órán egy fiatalabb csoport érkezett, akik most ismerkedtek egy feladattal, ami egy golyópályás játék volt. A tanár megmutatta, hogy hogyan, milyen eszközökkel kell elkészíteni a játékot. A gyerekek leültek és megtervezték a saját játékukat, majd elkészítették, mindezt egy tanóra alatt.

A gyerekek az iskolában nem különülnek el, egy nagy, közös belsőudvaron töltik a szüneteket. A sokféleség természetes állapot számukra és befogadni az újonnan érkezőket a mindennapok része.

Nem jellemző a tekintélyelvűség. A legtöbb tanárra a közvetlenség jellemző.

A ruházatuk első ránézésre az egyenruha és a szabad öltözködés keverékének tűnt. Nem viselnek egyenruhát, de előírás, hogy kirívó színű, fazonú ruhát sem, így legtöbben a feketét, szürkét és fehéret választják.

A sziget, és különösen Paphos rengeteg kulturális emlékkel rendelkezik, így különleges, csodás helyeken jártunk. Ilyen volt az első napon meglátogatott, királysírokat bemutató Páfoszi Régészeti Park.

A Nea Paphos Régészeti Parkban nem csak az épületek maradványait csodálhattuk meg, de egy odeont és rengeteg gyönyörű mozaikot is.

Egy egész napos kiránduláson láthattuk a fókák fészkelőhelyeként szolgáló tengerparti barlangokat. Ezek a szaporodási időszakában szigorúan védettek, így szolgálva a tengeri élővilág egyensúlyának megőrzését.
              
Utána megálltunk egy banánültetvényen és vezetőnk, Chris elmondta, hogyan termesztik ezt a közkedvelt gyümölcsöt és hogyan igyekeznek a helyiek megtartani földjeiket a külföldi hoteltulajdonosokkal szemben.

A délutánt a Kék-lagúna vizében úszkálva töltöttük, a hajóról csúszkálva és közben észre se vettük, hogy egy földrengés rázta meg a szigetet.

Egy tengerparti étteremben ebédeltünk és hazafelé megnéztük és többen meg is mosták az arcukat az Aphrodité fürdőjének nevezett vízesés vizében.

A közös kirándulás célpontja Limassol volt. A város meseszép tengerparti sétánya mellett megnéztük a középkori kastélyt is. Út közben megálltunk Aphrodite születésének helyszínén, a tengerparton. A monda szerint itt lépett partra az istennő. Megnéztünk egy mesés mozaikokkal teli ókori római házat.

Délutánonként meglátogattuk a közeli strandot Coral Bay-ben, játszottak a szálloda medencéjében, vagy Paphosban sétáltunk, bowlingoztunk, megnéztük a helyi múzeumot. Láttuk Paphos régi városnegyedét, és vásároltunk a bazárban.             

Az elfogadás és befogadás nem csak beszédtéma Cipruson, hanem a mindennapok része. Ez jól látható az iskolában, a diákok viselkedésén, de az utcákon is. Limassolban a katolikus, görögkeleti templomok jól megférnek a mecsetekkel.

Hálásan köszönjük az Európai Uniónak a lehetőséget, hogy egy, a miénktől sok mindenben eltérő kultúrát és iskolarendszert ismerhettünk meg, diákjaink egy új szemléletet, gondolkodásmódot és életszemléletet tapasztalhattak meg. Nagy büszkeséggel töltött el bennünket a csoport minden tagjának nyitott hozzáállása és határtalan érdeklődése. Szinte minden lekötötte őket és idegenvezetőnk a nap végén fagyival vendégelte meg őket, annyira élvezte a kíváncsi gyerekek társaságát.

Reméljük, más diákjaink is megkaphatják még ezt a lehetőséget.

                                               Paragi Ferencné, projektkoordinátor

Iskolánk az Európai Unió Erasmus+ programjának keretében, a 2024-1-HU01-KA122-SCH-000228397 projekt révén 2025 május 4-10. között egy diákcsoportot utaztatott Milánóba.
Ez a rövidtávú, csoportos mobilitás a nyolcadik osztályosoknak adott lehetőséget tapasztalatszerzésre, nyelvgyakorlásra és ismerkedésre. A részvevőket a nyelvtanárok és az osztályfőnökök együtt választották ki, mivel a nyelvtudás és a közösségi munka egyaránt fontos feltétel volt. Nagyobb részük a nyolcadikos angol tagozatos csoportból került ki. A diákcsoportot Gubacsi Boglárka, Horváth Lola, Karácsony Kinga, Lőrincz Lenke, Németh Barbara, Szakács Emma, Szabó Nóra, Szabó Vivien, Urbán Emma és Varga Tamás alkotta és Szabó-Béres Lilla angolszakos tanárnővel kísértük. Áprilisban volt egy rövid háromnapos, az iskolai látogatás programjának összeállítását és a kulturális programlehetőségek áttekintését szolgáló előzetes látogatás is.

A projekt fő célkitűzése, hogy diákjaink lássák más diákok életét, iskolájuk működését, megtapasztalják hogyan kezelik a sajátos helyzetű diákokat és a más országokból érkezőket, megismerjék a környezetvédelem helyi módját és a digitális oktatás új lehetőségeit.
Az iskola kiválasztásában fontos szempont volt, hogy egy, a miénkhez hasonló nagyváros legyen a helyszín és olyan országban, régióban, ahol a diákok sokfélesége lehetőséget ad új megközelítések, módszerek megismerésére. Milánó, és ott az Istituto Comprehensivo di Scuole Primarie e Secondarie di Primo Grando “Simona Giorgi” iskola minderre remek alkalmat nyújtott.
Az utazás május 4-én, vasárnap kora hajnalban a Liszt Ferenc repülőtéren indult, és így már fél nyolckor megérkeztünk a Bergamói repülőtérre, ahol elegáns limuzinok vártak és vittek minket a szálláshelyre.

A csomagoktól megszabadulva vonatra ültünk Verona felé, hogy kihasználjuk a napot.

A meseszép középkori város arénája, terei mellett meglátogattuk Shakespeare Rómeó és Júlia című drámájának helyszíneit is.

Voltunk a sosem létezett Júlia sírhelyénél és levelet hagytunk a postaládájában. Még várjuk a választ arra a kérdésünkre, hogy létezhet-e ma is olyan szerelem, mint az övék volt.
Júlia házával már kevesebb szerencsénk volt, mert látva a nagy sort, inkább kerestünk egy gyönyörű kis teret egy terasszal, ahol a lányok elmondták Júlia monológját, miközben Tomi (Rómeó) „feltűnésmentesen kihallgathatta” azt.

Visszaérkezve elköltöttük első vacsoránkat Antonio Pepe Verde nevű éttermében, ahol később is sok finom helyi ételt kóstolhattunk és utána minden este megkaptuk szendvicseinket, azaz a másnapi ebédet.
A következő napokat az iskolában kezdtük. Voltunk olasz órán, ahol a gyerekek ország-várost játszottak három nyelven, magyar, olasz és angol szavakkal és persze szükség esetén angol szómagyarázattal, voltunk ének órán és kéttannyelvű biológia, valamint történelem órákon, végül belekóstolhattunk a haladó csoport angol órájába is.

Történelem órán a Canva felületén írtak levelet az aktuális tananyag, a francia forradalom eseményeiről egy szolga, katona, paraszt, pap, vagy király szemével tekintve vissza az eseményekre, biológia órán a keringési rendszer egy választott területét kutatták az internet segítségével.
A legtöbb időt Giovanni Pavesi tanár úrral töltötték. Ő és diákcsoportja egy podcastet készített. Ez már az első nap interjúkkal indult, melyek kérdéseiből összeállt egy felvételre alkalmas anyag iskolánkról, diákjainkról. A felvételt végül közösen vágták meg, így a mieink megismerhették az itt használt programot. Azóta megkaptuk a végleges anyagot.

Mindenhol a csoportmunka volt a legjellemzőbb az óravezetésre. Tantárgyanként változott a csoportok összetétele, voltak vegyes és nívócsoportok, sőt idegen nyelv esetén több évfolyamot is felölelnek ezek a nívócsoportok. A gyerekek órai munkáján látható volt, hogy remekül működnek a vegyes képességű csoportok is. Diákjainknak nagy segítség volt, hogy szinte mindegyikben voltak angolul jól beszélő diákok.
Az órák után a gyerekek beszélgettek az iskolai életről, a mindennpjaikról, terveikről. A sokféleség érezhetően minden pillanatban része az iskolai életnek. A diákság összetétele nagyon vegyes képet mutat, de ugyanakkor ez nyilvánvalóan természetes számukra. Folyamatosan érkeznek új gyerekek különböző szintű tudással, nyelvismerettel és kulturális háttérrel. Az olasz nyelv elsajátítása az elsődleges feladat számukra és az iskola is erre koncentrál első sorban, de az órák másik felét a gyerekek a közösségben töltik, hiszen a közös tevékenység kínálja a leggyorsabb tanulást.
Fontos része az egyenlő esélyek megteremtésének, hogy jelentős számú, 12 fejlesztő pedagógus segíti munkájukat, akik a speciális problémákkal küzdőket is fejlesztik és a bevándorlás miatt még lemaradókat is támogatják. Emellett a hihetetlenül magas tankönyvárak nyilvánvalóan komoly anyagi terhet jelentenek sok családnak, így ezek megkerülésére, a diákok tabletet kapnak, rajta a digitálisan feltöltött tananyaggal, ami mellett mappáikban minden órán külön-külön fakkban gyűjtött lapokon dolgoznak.

A digitális programok használata mindennapos, a gyerekek felhasználó szinten képesek kezelni sok programot, melyekhez az elérhetőséget az iskola biztosítja számukra.
A környezetvédelem kevesebb szerepet kapott a beszélgetésekben.

A délutánokat a kulturális programok töltötték ki. Közlekedésre legtöbbször a város 4 metróvonalát használtuk, de kipróbáltuk a közel 100 éves, egykocsis, fapados, Peter Witt villamosokat is. Természetesen voltunk a Milánói Dómban és a tetején is, majd végigsétáltunk a II. Viktor Emánuel Galérián és megnéztük a Milánói Scala kívülről nem túl látványos épületét.

Vezetőnkkel bejártuk a város legújabb, elképesztő formavilágú hivatali negyedét a régi és új városrész határán.Megcsodáltuk a mellette található Bosco Verticale két toronyépületét, melyet függőleges erdőnek fordíthatunk és melyre 730 fa (480 nagyméretű és 250 kisebb), 5000 tő cserje, valamint 11 ezer tő évelő és talajtakaró növény lett telepítve.

Kirándulást tettünk a Comói-tóhoz, ahol a szitáló esőben szerencsésen megúsztuk a siklónál rendszerint kígyózó sort, és mire felértünk a hegyre és felkapaszkodtunk a kilátóhoz, már az esőt felváltó jó időben élvezhettük a gyönyörű gleccsertó látványát.

A város reneszánsz gyöngyszeme, a Sforza-kastély bejárása után Navigli hangulatos csatornaparti utcácskáin fagyiztunk.A Leonardo da Vinci Múzeum volt az utolsó délutáni programunk Milánóban. Ez az interaktív tudományos múzeum annyi tudásanyagot és látnivalót kínál, hogy a délután csak egy töredékére volt elég, szóval megállapodtunk, hogy ide vissza kell még jönni.

Végül az utolsó nap, szombat lett az út legkalandosabb napja. Eltévesztve a páviai vonatmegállót, egy csodás helyre bukkantunk. Certosa di Paviaban, a mező közepén egy hatalmas karthauzi monostort találtunk, benne Olaszország harmadik legnagyobb templomával. Óriási szerencsével még éppen megnézhettük a XIV. századi reneszánsz csodát a déli ima előtt, és a vonathoz is visszaértünk időben, mert utána indultunk limuzinjainkkal a reptérre és haza.

Lilla néni és jómagam hihetetlen büszkeséggel és szeretettel gondolunk diákjainkra és az együtt töltött időre, hiszen mindent nyitottan, érdeklődve fogadtak, igyekeztek bekapcsolódni az órák menetébe és kapcsolatot teremteni vendéglátóikkal. Persze nem volt ez meglepetés, mi pedig jó érzéssel, dicsérő szavakkal adtuk vissza őket szüleiknek. Sok érdekes, izgalmas, néha megdöbbentő dolgot láttak, tapasztaltak és reméljük ezek később is alakítják majd gondolkozásukat, világlátásukat. Bízunk benne, hogy ez az élmény segíti majd őket, hogy bátor döntéseket hozzanak és segít megtalálni a helyüket a való életben és a társadalomban.

Paragi Ferencné, projektkoordinátor